Felesége 1949-es halála után Aalto egy nyári menedéket épített magának Muuratsalo szigetén. A ház a tervezés során az anyag, az építészet, a szerkezetek kísérleti terepévé vált.
Az épület legjobban a belső udvaron keresztül érthető meg, ami a figyelmet részint befelé, részint a Paijanne tóra irányított látványok felé tereli. Az udvar határolófalai a kísérletezés igazi terepei: több mint ötven különféle téglatípus és rakási mód látható a felületen. Aalto a különféle elrendezések esztétikai jelentésén túl azt is tesztelhette, hogy melyik hogy reagált a szélsőséges időjárásra.
Aalto bátran kísérletezhetett itt alapozási technikákkal, passzív napenergia-hasznosítással, hiszen a házat csak időlegesen használta. A belső galériaszintjére festő műterem került, a függesztett faszerkezet a teret feszültséggel tölti meg.
Mint Aalto építészetében máshol, a környezetnek itt is kitüntetett szerep jut. A mohás kövek, fák és bokrok gyönyörű kontrasztban állnak a ház téglavörösével és fehérjével. Az udvar közepén tűzrakóhely mélyedése: találkozási hely. A fehérre meszelt téglafelületek néhol magasbatörő ősi romok képzetét keltik – ezt tovább erősítik a vadszőlő mindent befutó indái.
A lakóházhoz tartozik egy szauna, Aalto hajója és tartozékai. A “Nemo Propheta In Patria” nevű hajót Aalto 1954-ben tervezte. Fa keretszerkezet védi a testet, amit 1996-ban egy pályázaton két dán diák nyert meg.
