A Filmszemle-fődíjas Bibliotheque Pascal rendezőjét, Hajdu Szabolcsot mogyoródi otthonában látogattuk meg, ahol feleségével és állandó színésznőjével, Török-Illyés Orsolyával, valamint ötéves kislányukkal, Lujzával él.
Elárulta, miért akar családjával Amerikába költözni, a filmkészítés mely szakaszait élvezi, és kik azok a rendezők, akik az életüket kockáztatták a filmjeikkel.

Az [origo.hu] remek (igen hosszú) interjúja - amiből most szemezgetek:

Mindig olyan rendezőket emlegetnek a filmjeimmel kapcsolatban, akik semmilyen szinten nem állnak közel hozzám. Egyszer-egyszer megnéztem a filmjeiket. Kusturicától láttam két vagy három filmet, élveztem őket, de nem érdekeltek nagyon. A másik Terry Gilliam volt, a harmadik pedig Tim Burton. Őket mondják mindig ezzel a filmmel kapcsolatban, egyik sem áll hozzám közel. Én nem ezektől dobok hátast, nem ezeket akarom újra és újra megnézni. Az nekem Cassavetes.

...érződik (Fellini) filmjeiben, a százszázalékosság, hogy mindent odatett, amit csak lehetett. És ugyanez Cassavetesnél is. A feleségét és a legjobb barátait rángatja bele a totális kudarcba. Az ő filmjeit ki a franc nézte Amerikában? Van két film, a 8 és fél és a Premier, amiknél az érződik, hogy a rendezők az életüket kockáztatták. Pasolini pedig a harmadik a Saló-val, meg még néhány filmjével olyan szinten vállalta föl a véleményét, amivel az életét kockáztatta, bele is halt mondjuk. Nem csak játszadoznak, nem csak kísérleteznek, nem csak jó filmeket akarnak csinálni, vagy karriert vagy sikert elérni, hanem az életükről van szó.

- Említetted egy interjúban, hogy a rossz filmek rossz hatással vannak rád. Mit értettél ez alatt?

- Itt Mogyoródon problémás a szemétszállítás, ide nem jön ki a kukásautó, a szemetet nekünk kell eltakarítani valahogy. A szerves hulladék megy a komposztba, a papírhulladékkal begyújtunk, oda kerülnek a számlák és a felszólítások, a műanyag és egyéb szemét megy a zsákba, és az autópályánál van egy konténer, oda szoktuk kidobni. Tíz évvel ezelőtt még nem szelektáltuk a hulladékot, egy nagy zsák gyűlt össze pár nap alatt. Mostanában egy ilyen zsák csak a műanyaghulladékból összegyűlik ugyanannyi idő alatt. Iszonyú sok szemetet termelünk, és ettől a szeméttől folyamatosan meg kell szabadulni, mert különben ellep minket. Az agyadba is ugyanennyi szemét gyűlik be, és ha ezt nem takarítod folyamatosan, akkor egy idő után nem veszed észre és megfojt a szemét. A rossz filmek telenyomják az agyadat, és nem hagynak teret hasznos dolgoknak. Oda kell figyelni, kitakarítani, minden nap kitakarítani az embernek az agyát. Az internet, a televízió, és az utcán bejövő sok színes információ által rengeteg szemét jön be. Észre se veszed, és a rossz esztétikai megoldások a sajátoddá válnak. A szemét beépül az agyadba. Ki kell hajítani, újra és újra, és most már egyre többször reggel délben és este, észre kell venni, hogy az szemét.

- Inkább nem szabad beengedni, ugye? Kihajítani nehéz.

- Azért mondom, hogy eleve nem nézem meg. Érzem azt, hogy ez nem nekem való, és csak azért, hogy még egy információval gazdagabb legyek... nem. Nem információkat kell gyűjteni, hanem élményeket, valós tapasztalatokat. Sajnos az internet arra sarkall, hogy iszonyú mennyiségű információt pakolj be az agyadba, de az elkezdi eldugítani a járatokat, és nem hagy autonóm módon lélegezni, gondolkozni. Nem gyűjtök DVD-t se, az összes DVD-m az a tíz darab.

Érdemes a cikk után a hozzászólásokat is elolvasni.