Magyarországon egészségtelenül el van tolódva a lakásállomány az egy- vagy kétlakásos lakóépületek, magyarul a családi házak irányába. A világ szerencsésebb fejlődésű felén a családi ház a gazdagok kiváltsága, nálunk sokan élnek olyanok is ezekben, akik nem engedhetnék meg ezt maguknak – fogalmaz Varga Illés Levente, aki a témáról bővebben is írt korábban. A családi háznak ugyanis nemcsak a fenntartása drága – jóval magasabbak a rezsiköltségei, mint egy társasházi lakásnak –, hanem az önkormányzatoknak és az államnak is hatalmas pluszterhet jelent.
- forrás: Urbanista, 2016. jan. 12., (a cikk végének átvétele);
Az egyre jobban szétterülő kertvárosokhoz, a mind nagyobbra dagadó agglomerációnak ugyanis ki kell építeni és üzemeltetni kell a közműveket, szolgáltatásokat, iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket, utakat és tömegközlekedést. Az ingázó autósok okozta környezeti terhelésről és a városokban okozott dugókról most ne is beszéljünk.
„A gazdasági válság miatt kicsit megtorpant az új családi házak építése, de látszik, hogy a kormányzat és a piac is még mindig ezt próbálná kiszolgálni. Be kellene látni: aki nem tud családi házat építeni, azt nem kellene azzal kiszolgálni, hogy egyszerűsítjük az engedélyezést, és segítjük azzal, hogy típustervből olcsóbban megépítheti” – mondja, aki azért bízik abban, hogy nem tér vissza a kilencvenes évek őrülete, amikor rengeteg belterületbe vont új földet adtak el az önkormányzatok, s aminek aztán pár évvel később maguk itták meg a levét. Szerinte inkább bérlakásokat kellene építenie az államnak és az önkormányzatoknak – szociális és nem szociális alapon is –, ezzel segítve a fenntarthatóbb települések kialakítását.
Persze nem csak városok vannak Magyarországon. Mi van a falvakkal? Nos, azokon a helyeken, ahol tényleg indokolt a családi házas építés, ott rengeteg a kihasználatlan és eladhatatlan lakóingatlan. Elég megnézni a vidéki árakat, jól mutatják, milyen a kereslet és a kínálat aránya. Magyarországon nincs mennyiségi lakáshiány, csak minőségi, ráadásul az ország népessége fogy. A meglevő családiház-állomány viszont rossz állapotú. Az Energiaklub felmérése szerint pont ezen a területen lehetne a leghatékonyabban befektetni: egy 5-6 éves, átfogó korszerűsítési programmal nagyjából egy Paks 2-nyi energiát lehetne megtakarítani.
Kár, hogy úgy tűnik, ezzel pont ellentétes folyamatok zajlanak: egyre inkább a családi házak építését támogatják, miközben néhány hete bejelentették: az Európai Uniótól energiahatékonyság javítására kapott pénzt nem a lakosságnak, hanem a közintézményeknek adják.
