Kevésbé “előkelő" pesti kerületekből következnek terek: Mikszáth Kálmán tér, Gutenberg tér, Garay tér, Teleki tér, Almási tér, Köztársaság tér, Klauzál tér.
Ezek a klasszikus pesti terek, ezek jó terek.
Antivárosok világa - Ekler Dezső interjú, Mozgó Világ, 2006;
Ma is jó terek?
Most kezdenek újra jók lenni. A legjobb ma a városban talán a Mikszáth Kálmán tér.
Mitől jó?
Kezd életre kelni, a környéke megelevenedett, egyetemisták, diákok lakják. A főiskoláktól, egyetemektől jó, az új Szabó Ervin Könyvtártól jó, a piaristáktól jó, a környékbeli kocsmáktól, üzletektől jó. Ez üdítő kivétel. Ma Budapesten a Liszt Ferenc téren, a Ráday utcában és a Mikszáth Kálmán téren talál az ember igazolást a város tézisére.
Mitől kel életre egy tér?
Az autóforgalom korlátozottságától, a teraszos vendéglőktől, a fiatalság jelenlététől. És nem elhanyagolható, hogy ezek a terek mind városrészek belsejében, “lágy részein" vannak, nem átmenő forgalomnak kitett helyeken.
(a cikk sok és [jogosan] negatív példája mellett számomra Berlin közterei abszolút biztatóak és szeretnivalóak - és intenzív használatnak örvendenek - mB.)
Az a városkarakter és struktúra tehát, amely évszázadok alatt előállt, történelembe és kultúrába volt ágyazva. Amikor aztán mindez érvényét veszti - ez történik ma -, amikor mindez elveszti az értelmét és legitimációját, mert szétporlad mögötte az a társadalmi szerkezet, amely formálta és fönntartotta, akkor a város társadalmi és fizikai értelemben is pusztulni kezd. Ahogyan a mindennapi életünk nyomán bizonyos fajok rohamosan és tömegesen tűnnek el a föld színéről, és ahogyan nyelvek, vallások és népcsoportok tűnnek el a térképről, ugyanúgy elporladnak azok az élő geometriák is, amelyek a várost formálták és fenntartották. Még ahol fizikai formájukban nem változtatják meg, nem pusztítják is el őket, mondjuk Sopronban vagy akár Budapesten, ott is olyan mértékben korrodálódnak, erodálódnak, hogy már nem azonosak önmagukkal. Egyszerűen azért nem, mert például autók döngetnek át rajtuk. És hiába ugyanazok a fák, a táblák, egy-két bútor, egy-egy szín, egy-egy hangulat, a bennük egykor zajló emberi élet eltűnt, ezáltal értelmüket vesztik, valójában megszűnnek létezni.
