Olaszországban, ha bemondod, hogy építészhallgató vagy, majdnem minden múzeum ingyenes vagy minimum kedvezményes, nem is kérnek hozzá semmit, csak a varázsszót - ez az átlagos 15 eurós belépőket nézve elég jó. Na ez az a hely, ahol annyira nem igazak az előbb leírtak: hiába mondogatod a varázsszót, legombolnak rólad 8 eurót (mondjuk a teljes-árú 16-hoz képest még így is jól jártunk). Nincs annyira a központban, a belváros határától kb 20 perc séta, metró megálló nincs a közelben, de villamos jár, úgyhogy könnyen megközelíthető. Kezdetben szkeptikus voltam, már csak azért is, mert ugye a lakótársam kedvence Zaha Hadid, és bár eddig se rajongtam érte, de ez még rátett egy lapáttal.
Az alábbi írást Both Debbi küldte Rómából, aki sok hazai "megmondással" szemben a kronologikus kritika barátja: előbb elmegy és megnézi, s aztán alakít ki véleményt. Ez következik most, köszönettel:
Egy túláradó, szétfolyós, kortárs építészeti kultúrsokkra számítottam, és ennek ellenére - bár lehet csak a prekoncepcióim miatt, de azért mégsem - a Maxxi első blokkra egy visszafogott, jól átgondolt, illeszkedő modern múzeum benyomását kelti. Érdekes, hogy a Hadid-féle negatív extrákat az épület léptékben teljesen levetkőzi, és megmarad a nagyvonalúnak és különlegesnek.
A bejárat sem egy birodalmi kapu, hanem az utcafronttól elforduló, kertre, és a tömegek teremtette átmeneti részre nyíló, intimebb tér. A belső világ is nagyon érdekes élményt nyújt, és teljesen összhangban van a kiállított anyaggal. Ritkán voltam olyan múzeumban, ahol ennyire szellősen lenne bemutatva a gyűjtemény, de ez pont ettől jó. Az áramló terek és a munkák jól tudnak együtt érvényesülni, és így az egész nagyon élvezhető.
A Hadid-féle formabontó térképzés igazán erősen a közlekedő, összekötő terekben jelenik meg, de mivel a tér inkább vertikálisan hatalmas, ezért itt is inkább élményszerű, mint idegesítő. Kedvenc terem a kívülről is látható kibukkanó üvegkonzol, ez egy lesötétített rész, ahol egy csíkban van üvegpadló, alatta öt szinten semmi. Itt én mondjuk kicsit félve lépkedtem, plusz a kiállítás itt headsettel megy, ami felismeri, hogy épp hol vagy a teremben és aszerint beszél. Az üveg mellett puffokon lehet filmet nézni. Nagyon menő.
Van még egy érdekes rész, az építészeti modellgyűjtemény, ahol többek között bemutatják az összes beérkezett pályamunkát a Maxxira, hát én tuti nem ezt választottam volna közülük, de látva az eredményt mégis úgy gondolom, hogy jól döntöttek. Képek!
Az úriember több képemen is modell, nagyon jól mutat a ballonja a házzal.
Szabó Timi véleménye korábbról:
Ez az egyik kedvenc helyem Rómában... annyiszor voltam már hogy (a menő Zaha-design pulttal ellátott) kávézós bácsi már megismer. Az épületről amit a művésznő firkantott az nagyon igaz! Nemtom hogy utólag magyarázza meg ilyen jól vagy előre benne volt (valószínűleg igen), de nagyon helyén van a ház, kívül-belül izgalmas és jól használható terekkel. Nagy kár hogy láttam egy cikket amiben azt írták hogy nagyon kevés a pénz és lehet, hogy bezárjak...(mondjuk az igaz, hogy már több mint fél éve ugyanaz a RECYCLE kiállítás van építészeti projektekről és nem ártana vmi frissítés, de nagyon remélem hogy azért nem zárják be.)
