"Az építészet, a többi művészeti formától eltérően, elválaszthatatlanul összefonódott az életvilággal. E tekintetben legalább annyira a kultúra és az élet kerete, mint amennyire a kultúra hordozója és megtestesítője, ezért nem indokolt minden további nélkül a képző- illetve szépművészetek körébe sorolni. Ha az építészetet szobrászattá egyszerűsítjük, az nemcsak formai szempontból jelent redukciót; ennek folytán az épület annyira öncélúvá válik, hogy művészetnek talán megfelel, de építészetnek aligha." (Kenneth Frampton)
Kenneth Frampton fenti lélektani ráhangolása után egy kis élménybeszámoló Brazília (50 éve) újdonsült fővárosáról, Brazíliavárosról, Oscar Niemeyer nagyszabású munkája - Panamericana blog. Némi modernizmuskritika - a teljes cikk a linket követve, pár szemelvény itt:
Azon lehet vitatkozni, hogy a város mennyire élhető hely – mindjárt fogunk is –, de hogy a tervezők nem gondoltak arra, hogy ide valaha turisták, ráadásul saját autóval nem rendelkező, a kijelölt hotelszektor ötcsillagos tornyait kifizetni képtelen turisták is ellátogathatnak, az egészen biztos.
...a központot a mindenféle minisztériumok, közhivatalok és nagykövetségek foglalják el. (Az) épületek szinte minden egyes, Niemeyer által tervezett darabja nemcsak a modern építészet klasszikusa, hanem laikus szemmel is felfogható, egészen bámulatos műalkotás.
Ezek az ideológiailag elkötelezett férfiak vagy azt gondolták, hogy az egyszerű emberek nem tudják, mi jó nekik, ezért meg kell nekik mutatni, vagy azt, hogy a mai emberek ugyan még nem tudják, mi nekik a jó, de hamarosan eljön egy fejlettebb embertípus, amely majd értékeli a jövőbe mutató újításokat. Mindkettő klasszikus totalitárius tévedés.
(Niemeyer) Arra pedig végképp számíthatott, hogy a lakóházakban majd élő emberek fognak lakni, akik szeretnek az ablakba színes ruhákat teregetni, a balkonra pedig kirakni a légkondi motorját. Az összhatás így néha kicsit olyan, mintha valaki Mondrian-képekre zöld virágokat rajzolna, és ez nem az itt élők, hanem az építész hibája.
