A Bilbao hatás gondolatát – azaz azt, hogy egyetlen épület képes lenne egy teljes régió fellendítésére – nevezte az azt elindító épület tervezője ma baromságnak.
Frank Gehry tervezte a látványos, halat idéző formájú Guggenheim múzeumot Bilbaóban 11 évvel ezelőtt. Az épület bekerülési költsége nem haladta meg a 100 millió dollárt, és egy éven belül visszahozta a teljes árát, miközben jelképévé lett annak a gazdasági, társadalmi és kulturális újjászületésnek, ami az egykor terrorfenyegetésben élő környéket Spanyolország egyik legnépszerűbb turistaközpontjává tette.
A The Sunday Times cikke (részlet), 2008
A (viszonylag régi cikk) ugyanazt a témát feszegeti, amit korábban a Bilbao effekt című, amit most mind elolvasunk megint (sok szép kép van benne).
Azóta Gatesheadtől Guanzhouig ambíciózus várostervezők vágynak epedve egy-egy új, építész-szupersztár tervezte ikonikus épületre abban a reményben, hogy az majd hasonló hatással lesz az ő városukra is. Ma reggel viszont, az általa tervezett ideiglenes nyári pavilon előtt (Serpentine Gallery a Hyde Parkban) a 79 éves Gehry elmondta, hogy az egész úgynevezett „Bilbao hatás” egy hatalmas félreértés.
„Baromság az egész – mondta – felépül egy ház, megold bizonyos problémákat, az emberek meg örülnek neki, ez mind nagyon szép.” De még egy igazán sikeres épület sem – mint a Guggenheim – sem emelhető ki a rendszeréből. „Egy kisebb fajta csoda, nem igazán megfogalmazható, miért is történt.”
„Bilbaónál az elején a Sydney Operaházat kérték, de mindez egy átfogó terv keretén belül, hiszen Foster tervezte a metróhálózatot, Jim Stirling egy vasútállomást (ez nem épült meg), Calatrava pedig a repülőteret, és mindenki egy-egy borászatot. Volt tehát egy határozott vágy az átfogó változásra, ami működőképesnek bizonyult.”
Egy terület felértékelődésénél egyes épületek kiemelése a szokásos ügymenet helyett egész mást emel reflektorfénybe. Gehry szerint: „nem igazán azzal áll neki az ember, hogy létrehoz egy mérföldkövet. ’Látványos építészetet’ emlegetnek sokan, amire ugrik aztán a világ, de én úgy vagyok vele hogy nem ezzel a vággyal indulok neki. Van egy büdzsénk, vannak megbízóink és vannak határidők. Csodálatos, hogy időnként sikerül olyasmit létrehozni, amit az emberek szeretnek.
„Azt gondolom, hogy az építészet olyan szakma, ami megérdemel időnként egy-egy mesterművet - időnként valakinek ez sikerül is. Nem mindenki képes erre, és istenbizony, én sem tudtam hogy nekem sikerülhet.”
Gehry vitathatalanul a sztárépítészek klikkjének egyik legkeresettebbje, olyanok mellett, mint Sir Foster és Rogers, Zaha Hadid és a Tate Modern svájci felújítói, a Herzog & DeMeuron páros. (…)
Jack Pringle, a Royal Institute of British Architects korábbi elnöke elmondta, hogy Gehry Guggenheim-je kulcsszerepet játszott Bilbao arculatának újraformálásában, de egyetértett abban hogy messze nem ugyanez lett volna a hatás az emellett zajló, kevésbé a reflektorfényben levő egyéb fejlesztések nélkül: „Bilbao kiváló példája annak, hogy éleszthető újjá egy város. A tanulság, hogy volt stratégiájuk amiben egyformán szerepelt az infrastruktúra és az ikonikus épületek. Csak a kettő kombinációja működhet – olyan koktél ez, amely a legkáprázatosabb eredményekre vezethet ha jól csináljuk.
