A Dezeen meghívást kapott a Serralves Museum 15. évfordulóján rendezett ünnepségre Portóba – a városba, ahol Álvaro Siza irodája 1954 óta dolgozik.
A galériában a 81-éves építész beszélt az épületről, a tervezési módszeréról és hogy a gazdasági válság hogy kényszerítette arra, hogy a tengerentúlon keressen munkát. Ugyancsak megmutatta egy „elképesztő” új Bauhaus kiállítóterem részleteit, amin a kínai Wang Shu-val közösen dolgozik.
Az 1933-ban született építész – teljes nevén Álvaro Joaquim de Melo Siza Vieira – az 1992-ben elnyert Pritzker díja mellett a RIBA Gold Medal, az AIA Gold Medal és a Golden Lion életműdíj birtokosa is.
Más elismert építésztől eltérően Siza mindig híres volt arról, hogy kis építészcsapattal dolgozik hogy megtarthassa a kreatív felügyeletet az irodájában. Nincs honlapja és a mai napig jobban kedveli a kézi rajzokat a számítógépes terveknél.
Itt vagyunk az ön által tervezett Serralves Múzeumban (1997) - mondana néhány szót az épületről?
Az épület működik, sok különböző kiállításnak ad helyet. Idáig tökéletesen lehetett használni, elég flexibilis - ugyanakkor ha ma újra megbíznának ezzel a munkával, biztos hogy mást csinálnék. Nem mintha ezt már nem szeretném, hanem mert ma már más vagyok. Egy másik ember vagyok, újabb tapasztalatokkal. Tehát biztos hogy más lenne.
Serralves Múzeum, Porto
Miben lenne más?
Azt nem tudom. Egy épület tervezésekor ahogy nekiállunk, már van bizonyos tapasztalatunk, aztán megismerjük a helyszínt, a terepviszonyokat, beszélünk az emberekkel, kialakul egyfajta viszony. 25 évvel később mindezek már mások. 20 évvel ezelőtt például nem kellett a válsággal küzdenem, így ha ma terveznénk, akkor az épület valószínűleg meg sem épülne, egyszerűen mert nem lehetne finanszírozni.
Serralves Múzeum, Porto
Mesélne arról az új projektről amin most dolgozik, ugyanitt?
Ez egy 19. századi garázs, amit a húszas-harmincas években átépítettek. Az építész aki a Serralves Villán dolgozott – Porto egyik legjobb építésze, Marques da Silva (1869-1947) – javított kicsit az épületen, szokás szerint nagyon visszafogottan, kőkereteket tett az ablakok köré, kis tornyokkal látta el.
Nincs elég hely, ezért új épületet kell hozzátennem. Egy mozi-épület lesz és egy központi archívum – lesz tehát benne egy kis mozi, kiállítótér a felső szinten, a földszinten kis üzlettel, aztán lesznek irodák a kutatóknak, restaurátoroknak és így tovább.
Boa Nova teaház, PortoHogy látja Portót ma, hogy változott meg a karrierje kezdete óta?
Létezik ez a kortárs polémia az identitást illetően. Sokan félnek attól, hogy egy ilyen mennyiségű információ törést okoz az identitásban, a hazánkban és így tovább. Én nem így gondolom – hiszen századokon keresztül hatások, néha nagyon erős (modern) hatások értek minket. Mikor Portugália eljutott Indiába és Kínába – a 16. századról beszélek –, az elképesztő sokk volt, közben kialakult egy új arculat, ami mára már része a portugál identitásnak. India és Kína hatása: ma már nem érezzük idegennek.
Közben persze itt van ez a hagyományhoz való ragaszkodás; nagyon összetett korunk kultúrája. Nehéz megtartani az egyensúlyt, de ez egészséges egyensúly is lehet. A globalizáció végül is nem igazi újdonság. De identitást igényel és így az egyes kultúrák identitásai közti különbségek felé is felelősséggel tartozunk.
Úgy tudom jelenleg ismét egy kínai projekten dolgozik. Mesélne erről?
Így van, egy csodálatos projekten, ez egy Bauhaus múzeum lesz Hangzhou-ba. A másik munkánk Huai'An-ba most fejeződött be.
Ház a vízen - KínaA múzeum tervezésére a Hangzhou Egyetem hívott meg. Van egy szabad terület a kampuszon, Berlinben fantasztikus Bauhaus kollekciót vásároltak meg – bútorokat, rajzokat, üvegeket, kerámiákat és így tovább. Meghívtak minket a múzeum tervezésére, nem csak hogy kiállítóhelyet biztosítsunk a gyűjteménynek, de hogy az egyetem keretein belül a hallgatóknak műhelyeket is hozzunk létre. Tehát leszenk itt műhelyek, tárgyalók, előadótermek, ilyesmik. És maga a gyűjtemény, persze.
Ha jól tudom, együtt dolgozott a kínai Wang Shu építésszel a terveken – igaz?
Nem mondanám együttműködésnek. A Pritzker díjat még nem nyerte el mikor meghívtak minket, aztán egy nap Portóban olvasom a híreket és azt gondoltam: „Ez igaz?” Tehát ez előtt sokat dolgoztunk Wang Shu-val, most viszont már sokkal elfoglaltabb!
Egy új terv indításakor mi az első dolga? Hogy kezdi el a tervezési folyamatot?
Még mielőtt teljes ismeretem, vagy egyáltalán bármiféle alapos tudásom lenne az összes részproblémáról, már elkezdem felskiccelni a lehetséges megoldásokat a rendelkezésemre álló apró információkból. Úgy érzem hogy muszáj rögtön elkezdenem egy ötlettel – még ha az aztán később teljesen meg is változhat.
Amíg ebben a folyamatban vagyok, a munkatársaim fotókat és modellt készítenek a területről, van aki a funkció problémájába ássa bele magát és arra válasz jelentő információkat keres. Aztán jövök én, végül valaki beviszi a terveket a számítógépbe és elkezdi a tervezés komolyabb szakaszát, én pedig megkapom mindezt az információt és elkezdem ontani az őrült, akár teljesen használhatatlan, de mégis sokszor szükségesnek tűnő ötleteket.
Éreznünk kell mit csinálunk, hogy ne pusztán racionális döntéseket hozzunk mintha csak problémákat oldanánk meg, mert az érzelem nagyon fontos. Enélkül valami hiányozni fog.
Az egyik leggyakoribb kérdésünk „mennyi időnk van a tervezésre?” és „mennyi idő van a kivitelezésre?” Most volt a megnyitóünnepségünk Kínában és két héttel később még mindig dolgozunk az épületen, mert mindig van tennivaló. Van a tervezési idő és van a kivitelezési idő. Egy tervezési folyamatnak soha nincs vége, mert soha nincs elég időnk.
