Kíváncsi lettem egy társasházra a XIX. kerületben: a szabvány-panel környezetben egy mindössze négyemeletes együttes, remek, jóléptékű belső udvarokkal. A lakások másfél szobásak, mindegyik oldalfolyosóról feltárva.

Nagyobb térképre váltás

Ez itt lentebb a tágabb környezet - az időközben park-jegyeket is felmutató parkoló bár humanizálja a helyet, de igazi minőség azért nem költözik a tízemeletesek közé:

A vizsgált épületünknek ugyanakkor nem sok kellene: jó lépték, markáns arculat, intim belső udvar.

Ami elsősorban hiányzik: a lift és a jóval egyértelműbb, természetesebb udvarkapcsolat: ebbe a védett kertbe csak kívülről, az épületek közti résen lehet bejutni. Nem véletlen hogy (a növényzetet leszámítva) semmilyen élet nincs itt. Kár.

A lakások felfelé keskenyednek - a lakók meg küzdenek az épületszerkezettannal.

Milyen jó kis udvar lenne ez.

Nem épp műhímzés, de jóval finomabb részletképzés, mint amit a szintmagas panelok nyújtanak. Ezek a mellvédelemek ugyanakkor elegendően karakteresek ahhoz, hogy mögötte szinte tetszőleges lakáskorszerűsítés történjen: hőszigetelés, nyílászáró-csere, bármi.

A déli oldali különálló épület valamikor lábakon állhatott - ma vegyesbolton.

Bátran nyit ablakokat a közlekedőre:

Acélos - úgy látszik errefelé ez a népi motívum (ld. még az azóta lebontott KöKi végállomást).

Műszaki ábrázolás az egyik ingatlanközvetítőtől: