Az alábbiak ismét szabad képzettársítások mentén felbukkanó épületek, olyan inspirációs anyagok, amelyek érdemesek lehetnek elemző figyelmünkre.
A példák nagyrészt a közép2 beszélgetéseinkhez kapcsolódnak, azokat az ott felbukkanó kulcsszavak mentén gyűjtöttem össze - talán segítséget nyújthatnak a már kialakulóban levő koncepcióinkhoz, a valamennyire megfogalmazott, de még tisztázandó, fésülendő megjelenéshez (mindenre kattint!).
torony
Tom Kundig: Delta menedékház (fenti kép);- Peter Zumthor: Kunsthaus, Bregenz
Mindkét épület határozott, nagy gesztusokkal formált, a nagyvonalúság érdekében lemond minden hagyományos építészeti elemről: ablak, magastető, stb. Alapgesztusaik az egészből, a nagyvonalú koncepcióból következnek - ez a nagyvonalúság az, ami miatt a két "torony" magabiztosan, erős sugározva áll a környezetében - az egyik a városszövetben (de a vízparton), a másik a tájban.
A bregenzi épület esetében érdemes az alaprajzot-metszetet külön is, akár átrajzolva vizsgálni és elemezni: a tartószerkezet mindössze az a 3 belső fal, amik ugyanakkor arra is alkalmasak, hogy a közlekedőket elrejtsék. Ennek a fal-mögöttiségnek köszönhető a kiállítótér tisztasága és nagyvonalúsága, és az egykarú főlépcső drámaisága: minden szintváltásnál "kilépek" az épületből, hogy aztán a meglehetősen zárt következő szintre újra úgy kelljen "belépnem".
(a közönségforgalmi [fő]lépcső a rajzon az "alsó", az egykarú lépcső)
"Kis ország, kis hegyek. Budapest környékén ez a legmagasabb csúcs, Nagy-Kopasznak hívják. Itt emeltük ezt a rejtőzködő kilátót: míg a csúcs felé közeledsz, nem látsz semmit - a kilátót csak akkor veszed észre, mikor már előtte állsz. Nincs ott semmi, csak a fák, a madarak és a szél. Se út, se villany, se víz, még a mobiltelefonok sem működnek itt."
Ha nem is kimondottan torony, de egy nagyon markánsan formált objektum. Kimondott funkciója nincs is - a kert végi üldögélésen kívül. A fedés, a hőszigetelés, a légzárás igényei helyett az elsődleges szempont a kompozíció volt: így jött lére egy önálló karakterű, izgalmakat, felfedezéseket felkínáló tér-szövet.
Érdekeltek a faépítészet lehetőségei. Az épület végül 35 cm keresztmetszetű gerendák szinte véletlenszerű egymásrapakolásával jött létre. (Fujimoto)
A fenti komponálásnak egy továbbvitele az alábbi könyvtár: a tárolás, a könyvek bemutatása és a nagyvonalúság igénye hozta létre ezeket az izgalmas, átlátásokban és térbeli szituációkban gazdag tereket. Az alapegység a könyvespolc volt. (Itt az alaprajza)
- Kulturális Központ, Sásd - Dévényi Márton, Gyürki-Kiss Pál - Marp Kft.
A fenti gondolat továbbélése egy hazai épületben: a vegyes funkciójú épület kis könyvtárának polcain ablakok nyílnak - itt találkozik a belső polcok rendje és a homlokzati ablakok játékos rendetlensége. A polcok miatt az ablakok mélyebbnek, a falak a valóságosnál vastagabbnak tűnnek.
magastető
- Sasaki Architecture - Fürdő Fukushimában (ArchDaily),
Az egységes belsőben egy magastető-metszet rajzolódik ki - illetve egymás után több is: ez a mozgalmasság strukturálja és teszi komponálttá a teret. A homlokzat oldalt végig nyitott (a tartószerkezet vélhetőleg az itt-ott felvastagodó tetőben oldódik meg), a korlátlan megnyitás szinte akadálytalanná teszi a külső és belső közti vizuális "átjárást".
A szlovén tervezőpáros családi háza kettébontja a funkciókat: a kiszolgáló, kisebb helyiségek az alsó, rejtett szintre, a nappali és minden további "repre-zentatív" tér a felső, nagyvonalúan tervezett szintre kerül.
- Balázs Mihály: családi ház Tinnyén (2002):
A nagyon heterogén, "zajos" környezetben az épület a tömörséget, a szűkszavúságot választja - egyetlen hangsúlyos gesztusa a magastető, ami a hagyományos ház-archetípus megidézésén túl a kis elrajzoltságával, felfelé megnyújtott metszetével, bontatlan tetőfelületével valódi karaktert ad az egyszerű tömegnek.
homlokzat, megnyitás, nap, tér...
A nagyon feszesen szerkesztett irodaház néhány helyen "mozdul meg" csupán, és ezek a mozdulatok sem önkényesek: a kompozíció a helyzetből következik. A déli oldal napvédelmét (Le Corbusier munkáinak kései utódjaként) hosszan kinyúló, szobrászilag formált árnyékolók biztosítják. Érdemes megfigyelni, hogy a nagyon izgalmas, gazdag textúra nagyon "gazdaságosan", 
a tulajdonképpen teljesen azonos elemek változó ritmusú lerakásával jön létre!
A belső lépcső a homlokzati elemek szögtörését átvéve fordul térbe - a pici mozdulat itt is elegendőnek tűnik a nagyvonalú, egy székház főlépcsőjéhez méltó tér létrehozásához.
közlekedés
Houston városa a belváros fejlesztésével automatikusan jutott el a tömegközlekedés fejlesztésének igényéig. Az ArchDaily cikke a főutcán végigmenő vonal állomásaira beérkező pályázatokat mutatja be (a győztes kiválasztása még folyamatban). A nagyon különböző tervek néhány dologban mutatnak azonosságokat is:
a védelem gesztusa: határozott eső- és napvédelem;- nagyvonalú, nagygesztusú, a közlekedés sebességéhez illő léptékű terv;
- Messziről is jól érzékelhető tipográfia
Az egyik pályázó (SHoP Architects) meglepő módon égbeszökő formái sem öncélúak: a nyáron felmelegedő tető a kéményhatást kihasználva a meleg levegőt elvezeti, "mesterséges szellőt" generálva a várakozók között.
tér, tér és tér:
Az épület konkrétan talán senkihez, de egy tágabb objektíven nézve talán mindannyiunk munkáihoz köthető: a modern térkoncepciója talán a legtisztább módon itt, a Barcelonai pavilonban jelenik meg. A tervező néhány elemet használ csupán: podeszt, oszlop, (függőleges, vízszintes, transzparens, tükröződő...) sík, és ezek interpolációjából hoz létre hihetetlen gazdagságú tér-rendszert.
Érdemes az alaprajzot alaposabban is tanulmányozni, lerajzolni, elemezni: hol a külső és a belső határa? A nyitottság milyen formái jelennek meg az épületben?...
A túlnyúló tetők és falak, ezáltal az egymásba átfolyó, elváló de mégis kapcsolatot teremtő terek szituációja többünknél előfordul: ha nem is választ, de gazdagságával ihletet, élményt adhat ez a szinte száz (!) évvel ezelőtti, de azóta is töretlen frissességű, gazdag szövetű alkotás.
