Az építészeti kritika egy lehetséges műfaja, ha az elemzés az addigi kritikák által megfogalmazott észrevételekre próbál válaszokat keresni. Ennek egy pikánsabb válfaja következik alul: a "kérdéseket" (kifogásokat) a cikket, az ismertetést követő hozzászólásokból ollóztam össze, a "válaszokat" az eredeti cikkből, az építészek ismertetéséből...
- tervezők: Olivier Fourneau Architects, 2007; forrás: építészfórum.
Pár bevezető mondat: az épület 4 nagy (9-10 fős családokra tervezett) lakást tartalmaz, a sarkon új építésű, míg odébb egy meglévő épület felújításával létrejött épületrészben.
A terv dícséretet kapott a Ugo Rivolta European Housing Award versenyen, itt a zsűri munkáját bemutató cikk (a zsűrinek tagja volt a tavalyi győztes, Kis Péter is).
vannak kétségeim. A ház külseje és elhelyezése ugyanis magas státuszt sugall és a színe is kihívás; meglepődnék, ha egy éven belül nem állna egy jókora lóca a lecsapott sarok nagy, üres, pardon, graffitivel telefújt falának támasztva, és nem azon a kis, háromszögletű teresedésen gyülekeznének a környék nagy családokból származó sihederei... (...)
Az építés befejezésének dátuma 2007, a lenti aktív fotó 2009-es... - jól látható tehát, hogy több mint 2 év elteltével sem lett összefirkálva a homlokzat.
A szövegből is kiderül, hogy lepukkant a környék, és ottani mércével bizony úgy is néz ki.
Konkrétan pedig, hogy lepukkant-e ez a környék, Belgiumban? Nos, igen. (...) ha megnézik a képeket, látszik a környezet: elhagyott műhely, mellette takaros, de bezárt, kis szálloda (?), még tovább közepesen elhanyagolt, kétemeletes lakóházacska
(Erre nem a szövegből kimásol mondatokkal, de a helyszín fotóival tudok reagálni: jól látszik a google térképen és az utcaképeken, hogy a szűkebb környezet központjáról van szó, rendezett környékkel, szépen nyírt sövénnyel, tiszta utcákkal - ahol összesen egy (=1) darab graffitit találtam az egyik szerencsétlenül elhelyezett gázórán (vagy min), és az utcán heverő (talán lomtalanítás miatt kihelyezett?) kartondobozok is meglepő rendben sorakoznak a kapuk előtt.)
Az utcakép aktív, sétálgatni lehet a környéken:
Vannak olyan kulturális szakadékok, amiket nem könnyű átlépni. Különösen úgy nem, hogy nesze, itt van egy a mi normáink szerint kulturált környezet, eszed-nem eszed, nem kapsz mást.
Külön figyelmet szenteltünk az intimitásnak: ahol csak lehetett, minden lakást saját bejárattal, terasszal, erkéllyel vagy udvarral láttunk el. A kulturális különbségeket szem előtt tartva az alaprajz olyan egyedi igényeket is számításba vesz, mint a lakóterek és a konyha vagy az éjszakai zóna közötti szeparálhatóság. Csak ilyen kicsi és egyedi projekt esetén lehet az alaprajzi kiosztás ennyire lakásra szabott. Így kívülről az elrendezés elvei nem fedezhetők fel, ezzel a lakásoknak további intimitást, illetve a fő homlokzatnak még szoborszerűbb megjelenést tudunk biztosítani.
Nekem is úgy tűnik, hogy itt a jószándékú helyhatóság akaratuk ellenére próbált boldogítani valakiket.
Ebben a konkrét esetben a megbízó kéz a kézben együtt dolgozott a helyi szervezetekkel, hogy zökkenőmentes legyen a környék felújítása. Hat másik, a kerületben elszórtan található épületet renováltak a projekt keretében, új lendületet adva ezzel a felújításoknak.
* * *
Eddig az idézetek. Amit meglepőnek tartok, hogy a kritikák a valós helyzettel gyökeresen ellentétes megállapításokat tesznek és azok alapján teszik meg meglehetősen számonkérő megjegyzéseiket - ám tegyék, de egy ennyire alapos, ennyire sokrétűen figyelmes, érzékeny empatikus épület (és tervezési folyamat) esetén meglehetősen tragikomikus PONT ezeket a jellemzőket hiányolni. Lehet hogy el kellett volna olvasni előbb a cikket?...
Pár szó még az épületről: érdekes a feltárás megoldása: a lakásokba nem összefogottan, hanem három különböző helyen érkezem meg, a belső udvar így két család közös udvara (és nem mind a négyé). Meglepő megoldás, nekem ez tűnik vitatható pontnak (a szűkös lépcsőházzal, az utcáról belátható földszinti lakásokkal); kíváncsi vagyok hogy a használat ezt visszaigazolja-e vagy sem.
Az alaprajzok:
