• Hosszú interjú az ArchDaily-n - túl hosszú ahhoz hogy lefordítsam, elég érdekes viszont ahhoz hogy elolvassuk. Az interjút Marco Masetti készítette, diplomadolgozat gyanánt (bachelor's degree). Néhány részlet:

Azt írja, hogy „a világ tele van jelekkel és információval, amik olyasmiket jelölnek amiket nem is igazán értünk, mert ezek is csak jelei valami másnak. A valós dolgok rejtve maradnak, soha nem látja azokat senki.” [PETER ZUMTHOR, Thinking architecture, Basel, Birkhäuser, 2006, p. 16.]. Hogy nyújthat az építészet „védelmet” a „formák és jelentések tobzódásában”? De hadd legyek konkrétabb: melyek azok az igazán inspiráló munkák amelyek magukban hordozzák a „védelmező” építészet fenti koncepcióját?

Nem… Én nem így, nem ezekkel a fogalmakkal dolgozom. Úgy próbálok dolgozni mint egy normális ember, mint mondjuk az édesanyám, és próbálom követni a funkció, a használat igényeit: mit akar, mit kér a hely. Ez nem akadémikus elemzés. Ezek a fogalmak felidegesítenek.

(...)

A munkáiban az érzelmek emlékekké válnak. Hogy lehetséges a megfelelő érzelem kiváltása azokban, akik építészeti remekművekben élnek, a kívánt érzelem hogy köthető össze azzal az emlékkel amit az építészben él az adott hellyel kapcsolatban? Különösen a Masans-ban levő öregek otthonára gondolok…

Ez nem ilyen akadémikusan történik. Sokkal egyszerűbb. Csak józan ésszel fel kell tenni a kérdést: mi lenne itt szép? Mi lenne itt a legjobb? Mi keltene itt pozitív érzéseket? Mire lesz szükségünk majd öregkorunkban? Ezért nem készíthetünk érzelmes munkákat. Ha a szépséget keressük önmagában és az érzelmeket, akkor rossz úton járunk.

(...)

Minden munkának megvan a maga mottója. És nagyon erős kell hogy legyen, olyan erős, hogy az egész épület leírható legyen ezzel a mottóval. Számomra ez a mottó nem egy absztrakt valami, hanem nagyon is fizikai. Az engem érdeklő építészet konkrét építészet, nem az absztrakcióé.

(…)

Az építészet egyúttal nyelv is, sőt, elsősorban nyelv.

Nem értek egyet. Nem elsősorban nyelv. Az építészet az életet szolgálja (something for living), nem egy nyelv. Az anyám házban akar élni, nem egy nyelvben. A nyelvben nem lehet élni.

Gyakorlatilag tehát ha az architektonikus nyelv jelkészletét alapvető jelekre redukáljuk…

Az ilyesmi engem untat (nevet). Szenvedélyesen próbálok jó házakat létrehozni, minden más csak zavar. Talán túl öreg vagyok. Van persze nyelv, jól tudjuk. Érdemes lehet az ilyesmit az intellektus segítségével kutatni, de a munkáimnak nem ez a fókusza. Szeretem a filozófiát, de nem az építészekét, hanem a filozófusokét. Nekem az jobban megfelel.