A hg.hu cikke, még több kép és a hosszabb szöveg ott!
Intergalaktikus operaház, Sydney méltó kihívója – a világsajtó szuperlatívuszokkal rajongja körbe a kínai Guangzhou (magyarul Kanton) néhány napja átadott új operaházát, a brit-iraki építész, Zaha Hadid alkotását.
A többéves késéssel és a két évvel ezelőtti tűzesettel járó, felfokozott várakozás valószínűleg még használt is az operaháznak; Zaha Hadidot valóban királynőnek járó fogadtatásban részesítette a február 25-26-i megnyitóra összegyűlt tömeg. A brit Guardian lelkes tudósítója, Jonathan Glancey a helyszínen „a világ leglátványosabb operaházának” minősítette az épületet, a több száz meghívott pedig lelkesen fényképezte a minden lehetséges szögből fotogén komplexumot.
A 73 ezer négyzetméteres épület két, organikus tömegre bomlik, mintha csak a Gyöngy-folyó vize mosta volna ki a partra. Az egyikben egy 443 fős, kisebb terem, a másikban az 1803 fős koncertterem helyezkedik el; utóbbi háromszintes betonszerkezetét szabadon álló, gránit- és üveglapokkal burkolt fémszerkezet takarja. A háromszög alakú táblákat tartó-merevítő szerkezet csillag alakú csuklópontjai igazi mérnöki bravúrnak számítanak. A ház egyben a számítógépes tervezés mérföldköve, a helyszínre látogató, Hongkongban dolgozó magyar építész, Santos Dániel szerint az első megvalósult épület Hadidnak a parametrikus tervezést alkalmazó korszakából.
„A megnyitó egyórás koktélpartiját követően a koncertteremben folytatódott a program, ahol teljesen új látvány fogadott bennünket. Olyan látvány, amit már eddig is számtalanszor találkoztam, de csak számítógépes rendereken. A valóság azonban sokkal lenyűgözőbb, mint amire számítottam. Az egész teremben dinamikus, áramvonalas formák jelennek meg, mindez egy aranyra emlékeztető, sárgás, fémes színnel kombinálva, sok ezernyi, apró spotlámpa megvilágításában” – jellemzi a helyszíni élményeket Santos Dániel. „Barokk operaház 21. századi kiadásban. A belső térformálás lélegzetelállító, az enteriőr olyan, mintha egyetlen darabból lenne, mintha monolitikusan öntötték volna ezt az organikus formát. Sehol egy törés vagy kiálló elem, mintha az egész magától jött volna létre.”
A nagyterem akusztikája, amelyet az ausztrál Marshall Day Acoustics részvételével alakítottak ki, a helyszíni tapasztalatok szerint egészen kiváló. Ebben a terem aszimmetrikus elosztása is szerepet kapott (a világon igen kevés aszimmetrikus koncertterem van – számuk nemrég a pécsi Kodály Központtal is gyarapodott).
Nekem egy kedves emlékem még a témakörben Hadid egy korábbi, soha meg nem épült operaházterve Cardiffba (Wales):
Ennek "nyaklánc" volt a mottója, a központi fő-tömeget (a színházat) nyaklánc-szerűen körbevevő kiszolgálóegységek rendszere miatt.
Hadid-operaház állhatna brit földön, Cardiffban is. Hadid 1994-ben nyerte meg a cardiffi operaház tervezésére kiírt pályázatot; ez lehetett volna az első komoly megvalósult munkája, ám a rövidlátó politikusok és a helyi lakosok ellenkezése hatására végül más háza épült meg a walesi városban. Majd két évtizeddel később végül felépült egy Hadid-operaház, amely nemcsak a britek elhibázott döntésére emlékeztet, de Kína végtelennek tűnő gazdasági kapacitására is, amelyhez egyre többször párosul a minőség igénye.
