Mi is a sztár-építészet?... (a Pritzker-díj kapcsán)

2014. március 29. 00:35 - mB

Moneo Zumthor Pritzker.jpg

Az alábbi cikk az Archdaily-n a Pritzker-díj ürügyén megjelent írás részlete, általam (vastaggal) megjegyzetelgetve. Azzal a nagyon erős érzéssel, hogy ez az egész sztár-építészesdi az unatkozó építészsajtó kitalálmánya, és mint ilyen, engem roppant idegesít. Egy sportszeletért szívesen várok megfejtéseket arra nézvést, hogy valóban mit is jelent (már ha van bármi tartalma egyáltalán).


A Pritzker-díj - ami az építészekből

'79 óta sztárokat csinál (de milyen áron?)

A híresség-kultúrát persze nem igazán a jószándékú kulturális intézmények, hanem a sztár-mániás média generálja – hogy legyen elég híresség akiről aztán majd írhatnak. Valós persze a szerkesztőktől érkező ezirányú nyomás, talán abból a félelemből fakadóan hogy bármilyen más téma a celeb-kultúrára éhes olvasók elvesztéséhez vezet majd. Persze a fenti „sztár”-kultúra oldalvizén a kritikusnak jut egy kisebb celeb-státusz.

Tényleg létező lenne ez a probléma - és tényleg az építészeti sajtó problémája-e, nem pedig a szimpla bulváré? Pont most vetődik fel ez a kérdés mikor a legolvasottabb online építészeti magazin az az Archdaily, amelyik Chiléből (!) hangsúlyozottan a kisebb, a peremvidéken minőséget létrehozó irodákra helyezi a fókuszt?

Ebből következően a Pritzker-díj a média és támogatóinak dolgát könnyíti meg, akik a díjazottak listájára támaszkodva biztosak lehetnek benne hogy valóban világszínvonalú építészekkel van dolguk. A Pritzker-díj így garancia „sztár-státuszhoz” és hogy az általuk tervezett épületek különösen kiemelkedőnek tarthatóak. A veszély ebben az, hogy a díjazottság ténye miatt az emberek nem fognak komolyabban az építészetnek általában vagy egyes épületeknek konkrétan utánanézni: bátran támaszkodhatnak a kapott minősítésre.

A díjak már csak ilyenek - a "világ", a mindenkori átlagember felületességét ne a kiváló építészeken vagy a díjaikon kérjük már számon. Ilyen alapon senkinek nem kellene semmilyen díjat adni, hátha "elveszi a világ elől az önálló döntés felelősségét". 

Ez az a pont ahol a Pritzker díj olyan környezetet örökít tovább ami az építészeti közéletre nézve egészségtelen: túl erős a megkülönböztetés győztesek és a hasonló kaliberű nem-győztesek között.

Hol jelenne meg ez a megkülönböztetés? Egyáltalán: biztos hogy tudja a világ (akár az építészszakma nagy része) hogy ki is Pritzker-díjas valójában? Fel tudnánk sorolni 8-10 díjazottat hirtelen?

A végső győztes – még ha szándékolatlanul is – maga a hírességesdi.

Vagy: az építészsajtó (helyesbítek: a bulvársajtó) - aki-ami ilyen cikkeket írhat ennek ürügyén. A vesztes meg az építész-szakma, aki-ami itt marad egy újabb felületes, általánosságoknál megmaradó cikkel és a közgondolkodásba mélyen beégő gondolattal (ld. még: "Bilbao hatás" és társai). Már ha hagyja ilyen módon tematizáltatni a gondolkodását.

Más építészeknél talán jobb kezekben levő nagyon keresett megbízások vagy lehetőségek így talán Pritzker-díjazottakhoz jutnak, ami tovább erősíti a „tervezői építészet” trendjét a címkézhető fogyasztási cikkekhez és termékekhez hasonlóan. A „ki” fontosabbá kezd válni mint a „hogy” és „miért”. Politikusok és impresszáriók különösen fogékonyak az ilyen személyiség-játékokra.

Igen? Tudunk olyan munkát mondani ami egy díjazotthoz jutott egy arra inkább méltó nem-díjazott helyett? Csak egyetlenegyet? Abban a világban amikor (szerencsére) a legnagyobb "sztárok" legfontosabb munkáinak nagyon nagy részét ma is pályázatokon szerzik meg, amikor a világ 100 legnagyobb építészirodája között csak elvétve találunk Pritzker-díjast (az első 20-ban az egyetlen Norman Foster szerepel, senki más), akkor valóban ez lenne a probléma? Nem mondjuk a fenntarthatóság, a szolidáris építészet, a túlnépesedésre adható válaszok, a barnazónák újrahasznosítása - stb.?

Nézzük meg közben a díjazottak listáját: ki lenne az akihez a díjazás után csak úgy ömlöttek a munkák, aki a díj megkapása után méltatlan megbízások sorához jutott, akinek az elismertsége a díj előtthöz képest a díjazás után valóban szignifikánsan megugrott? Ki lenne az?

A felvetés amúgy pont MA mulatságos, mikor az a Shigeru Ban lett a díj nyertese, aki az életét, szinte teljes építészeti működését tette fel a katasztrófa-sújtotta területek megmentésére (ahogy arra a méltatás nagy hangsúllyal ki is tér). A kérdés hazai bája, hogy az építészfórum az idei díjazottról a mai napig nem adott hírt, ahogy mintha elfeledkezett volna a 2011-esről is (Souto De Moura).

Ez korunk legégetőbb építészeti kérdéseinek egyike.

Komoly? Ez lenne A NAGY KÉRDÉS?

A díjazottakat ne hibáztassuk.

Na azért. Se a zsűrit, ha kérhetem - inkább azokat az újságírókat (például ennek a cikknek az íróját) akik elemző cikkek helyett ugyanúgy megelégszenek ilyen ordas általánosságokkal és felületességekkel, mint az általuk kárhoztatott "emberek", így általánosságban.

A Pritzker díj mindazonáltal talán más módokon is kommunikálhatná, mit tart a mai építészet legfontosabb kérdéseinek.

A díjnak nem a kommunikáció, de a minőség kiemelése: a díjazás maga a feladata: ezt tűzte ki maga elé, ezt teljesíti évről évre. Ezt értékelni, részletesen elemezni pont annak a sajtónak lehetne a feladata, ami - ehelyett - ezt számon kéri és nyammog a sztárságon. Ejnye.

A kiválasztás szempontjai változatosabbak lehetnének, kisebb figyelem kerülhetne arra hogy egyetértünk-e vagy sem az adott díjazott személyével. Létezhetne ehelyett egy Pritzker szimpózium vagy könyv, ami nem annyira a győztesre mint inkább a zsűri kiválasztási szempontjaira fókuszálna.

Hajrá! Neki kéne állni, meg kéne írni! Mi az akadálya?

A Pritzkernek lenne ereje ezt megtenni, hiszen a bizottságnak talán megvan a vágya hogy ellene dolgozzon annak a sztár-építészet jelenségnek amit szándékolatlanul is táplál.

...ahogy ugyanezt teszi a sajtó (ez a cikk is), holott a DOLGA pont az ellenkezője lenne (lehetne).

A cikk szerzője Laura Iloniemi, 15 éve foglalkozik építészeti írással, a tárgyban született egy könyve Is It All About Image címmel az Academy & Wiley kiadónál. Cambridge-ben tanult építészeti filozófiát és művészeti menedzsmentet az Ecole du Louvre-ban.


http://ad009cdnb.archdaily.net/wp-content/uploads/2014/03/533426cac07a806c36000170_the-pritzker-prize-making-architects-starchitects-since-1979-but-at-what-cost-_pritzker_winners-530x377.jpg

A cikk részlete ismét, most a megjegyzések nélkül:

(...)

A híresség-kultúrát persze nem igazán a jószándékú kulturális intézmények, hanem a sztár-mániás média generálja – hogy legyen elég híresség akiről aztán majd írhatnak. Valós persze a szerkesztőktől érkező ezirányú nyomás, talán abból a félelemből fakadóan hogy bármilyen más téma a celeb-kultúrára éhes olvasók elvesztéséhez vezet majd. Persze a fenti „sztár”-kultúra oldalvizén a kritikusnak jut egy kisebb celeb-státusz.

Ebből következően a Pritzker-díj a média támogatóinak dolgát könnyíti meg, akik a díjazottak listájára támaszkodva biztosak lehetnek benne hogy valóban világszínvonalú építészekkel van dolguk. A Pritzker díj így garancia „sztár-státuszhoz” és hogy az általuk tervezett épületek különösen kiemelkedőnek tarthatóak. A veszély ebben az, hogy a díjazottság ténye miatt az emberek nem fognak komolyabban az építészetnek általában vagy egyes épületeknek konkrétan utánanézni: bátran támaszkodhatnak a kapott minősítésre.

Ez az a pont ahol a Pritzker-díj olyan környezetet örökít tovább ami az építészeti közéletre nézve egészségtelen: túl erős a megkülönböztetés győztesek és a hasonló kaliberű nem-győztesek között. A végső győztes – még ha szándékolatlanul is – maga a hírességesdi. Más építészeknél talán jobb kezekben levő nagyon keresett megbízások vagy lehetőségek így talán Pritzker-díjazottakhoz jutnak, ami tovább erősíti a „tervezői építészet” trendjét a címkézhető fogyasztási cikkekhez és termékekhez hasonlóan. A „ki” fontosabbá kezd válni mint a „hogy” és „miért”. Politikusok és impresszáriók különösen fogékonyak az ilyen személyiség-játékokra.

Ez korunk legégetőbb építészeti kérdéseinek egyike. A díjazottakat ne hibáztassuk. A Pritzker-díj mindazonáltal talán más módokon is kommunikálhatná, mit tart a mai építészet legfontosabb kérdéseinek. A kiválasztás szempontjai változatosabbak lehetnének, kisebb figyelem kerülhetne arra hogy egyetértünk-e vagy sem az adott díjazott személyével. Létezhetne ehelyett egy Pritzker szimpózium vagy könyv ami nem annyira a győztesre mint inkább a zsűri kiválasztási szempontjaira fókuszálna. A Pritzkernek lenne ereje ezt megtenni, hiszen a bizottságnak talán megvan a vágya hogy ellene dolgozzon annak a sztár-építészet jelenségnek amit szándékolatlanul is táplál.

_
Laura Iloniemi has been working in architectural PR for over fifteen years. She wrote a book on the subject -Is It All About Image- published by Academy & Wiley. Iloniemi studied architectural philosophy at The University Cambridge and arts promotion at The Ecole du Louvre.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr615883955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gost 2014.04.02. 10:28:28

A mindent felülíró,megkérdőjelező,érdekeskedő újságírói ripőkség tényleg vérlázító.Vélhetően a cikkíró kíván celeb stáruszba lendülni az efféle véleménypetárdával.
A díj Amerika jó oldalán született.Egy szállodatulajdonos milliárdos és felesége Jay és Cindy Pritzker vásárol egy félbemaradt szállodaépületet 1967-ben és annak befejezése közben találkozik az Épitészettel a nagybetűssel.Megtapasztalja, hogy az építészet hozzáadott érték, nemcsak beton és tégla.
Ez a dolog hatással van az emberekre, az épületet használókra, a vendégekre éppúgy,mint az ott dolgozókra. Ezen (is) felbuzdulva 1979-ben díjat alapít az élő építészek számára, hogy a kreatív (értsd:értékteremtő) építészetet támogassa és hogy a teljes világot átfogó elismerést teremtsen az építészet számára.
A díjban kifejeződik hogy az építészet, ami az emberekért való tevékenység és szolgálat, találkozik azokkal, akikért van. Építeni egyedül nem lehet, ez egy nagy csapatmunka,ahol az építész vezényel, ezért olyan személyiséget kíván, amely képes a kreatív alkotókészséget a megvalósító mérnöki munkával egyesíteni.Ez a fajta ember meglehetősen öntörvényű,céltudatos, nagy szervezőkészséggel rendelkezik, elkötelezett és mindig tud valami újat,előrevivő gondolatot megjeleníteni A díj, fennállása óta következetesen keresi ezeket az embereket és meg is találja.
Semmi bulvárszenzáció.
Semmi hírességkultusz.
Életművek és rengeteg munka.
Mert Mr. Pritzker tudta, hogy nem a díj minősíti a díjazottat, hanem fordítva.
Álljon ítt a teljes lista:
(forrás: Wikipedia)

· 1979: Philip Johnson – Egyesült Államok (1906–2005)
· 1980: Luis Barragán – Mexikó (1902–1988)
· 1981: James Stirling – Egyesült Királyság (1924–1992)
· 1982: Kevin Roche – Egyesült Államok / Írország
· 1983: I. M. Pei – Egyesült Államok (kínai születésű)
· 1984: Richard Meier – Egyesült Államok
· 1985: Hans Hollein – Ausztria
· 1986: Gottfried Böhm – Németország
· 1987: Tange Kenzó – Japán (1913–2005)
· 1988: Gordon Bunshaft – Egyesült Államok (1909–1990)
· és Oscar Niemeyer – Brazília
· 1989: Frank Gehry – Egyesült Államok (kanadai születésű)
· 1990: Aldo Rossi – Olaszország (1931–1997)
· 1991: Robert Venturi – Egyesült Államok
· 1992: Álvaro Siza Vieira – Portugália
· 1993: Fumihiko Maki – Japán
· 1994: Christian de Portzamparc – Franciaország
· 1995: Andó Tadao – Japán
· 1996: Rafael Moneo – Spanyolország
· 1997: Sverre Fehn – Norvégia
· 1998: Renzo Piano – Olaszország
· 1999: Sir Norman Foster – Egyesült Királyság
· 2000: Rem Koolhaas – Hollandia
· 2001: Jacques Herzog és Pierre de Meuron – Svájc
· 2002: Glenn Murcutt – Ausztrália
· 2003: Jørn Utzon – Dánia
· 2004: Zaha Hadid – Irak / Egyesült Királyság
· 2005: Thom Mayne – Egyesült Államok
· 2006: Paulo Mendes da Rocha – Brazília
· 2007: Richard Rogers – Egyesült Királyság (Olaszországban, Firenzében született)
· 2008: Jean Nouvel – Franciaország
· 2009: Peter Zumthor – Svájc
· 2010: Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa (SANAA) - Japán
· 2011: Eduardo Souto de Moura - Portugália
· 2012: Vang Su - Kína
· 2013: Itó Tojoo - Japán
· 2014: Ban Sigeru - Japán
Ennyi kiváló építész.
És a díjazottak, díjjal a kezükben megint ott álltak/állnak a kezdő körben, mint minden építész a következő házánál.
A megmérettetés mindig újra kezdődik.