Lakóközösségben szeretnék élni (David Roberts)

2014. március 05. 23:08 - mB

Ha magunk alakíthatnánk ki a számunkra tökéletes lakókörnyezetet, milyen lenne?


- építőközösségek (baugruppék) ezen a blogon, magyarul -


Lakóközösségben

szeretnék élni

Az emberek többségének választási lehetőségei jelenleg az alábbiakra korlátozódnak: családi ház, bérház vagy öröklakás. De ha nem lennének ezek a korlátok? Mi lenne ha magunk hozhatnánk össze az ideális lehetőséget?

A közepes pezsgés elkötelezettjeként sokat gondolkodom erről. Következzen a saját, személyes válaszom.

Sűrű, városi szövetben szeretnék élni, ahol pékek, parkok, iskolák és éttermek sétálótávolságon belül vannak - ahol kényelmesen élhetek autó nélkül. Szeretném ha a kerület/szomszédság a találkozásokra, az ismeretségek kialakulására ösztönzőleg hatna. Szeretném ha a közösség jelenléte masszívan érzékelhető lenne.

Az általam elgondolt épület(együttes) valamiféle lakóközösség lenne, amit mondjuk családok csoportja tulajdonolna közösen. Lenne egy nagy közös terület nagy konyhával, étkezővel, társalgóval, ahol a családok akár váltásban készíthetnék a vacsorát az egész csoportnak. Közös udvar lenne nagy kerttel és játszótérrel a gyerekeknek. Minden családnak meglenne a maga (szerény méretű) lakása, mondjuk két hálószobával, két fürdővel, dolgozószobával, konyhával és egy kis nappalival. Az egyes lakásokat a közös téren keresztül lehetne elérni, ami serkentené a spontán szocializációt.

A házamban lakó emberek alapvetően a barátaim lennének - hasonló életszakaszban, hasonló érdeklődéssel és értékrenddel (ebbe beletartozna néhány gyermektelen barát, talán néhány nagyszülő is, csak az egészséges kor-keveredés miatt). Ki tudnánk segíteni egymást a gyerekre vigyázásban, szerszámokkal, együtt töltött idővel. Valódi közösség lenne.

Az épület(ek) modern megjelenésű(ek) lenn(ének), megfelelnének a passzívház szabványnak, egy rakat hőszigeteléssel, természetes fénnyel és légcserével. Napkollektorok, napelemek, biogáz mikrogenerátor, geotermikus hőszivattyú és más okosságok mind együtt lennének egy profi energiamenedzsment rendszerben. Több energiát termelne mint amennyit elhasznál. Adott esetben függetleníthetné magát a központi hálózattól. Tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető lenne.

Túl sokat akarok?

Ha ha, hát persze.

De mi van ha mégsem? Mi van ha lenne rá pénzem? Mi van ha meglenne ez a családokból álló közösség, akik kész lennének a részvételre? Lehetséges volna bármi ehhez hasonló?

Több közösségi lakóháznak is utánanéztem (főleg online, egyet látogattam meg személyesen), és a többségük nekem túlságosan elment a hippizmus, a kommuna felé. A barátaimmal többször beszélgettünk arról hogy vehetnénk házat ugyanabban a tömbben, de az persze nem ugyanaz. Elméletileg megvehetnénk egy ház összes lakását, de a.) nem könnyű családoknak elegendő méretű lakásokat találni, b.) a legtöbb társasház tényleg szörnyű, különösen a közös területei, c.) ez még nem hozna létre valóságos közösséget, és d.) nehéz az ingatlanfejlesztések között tényleg fenntartható módon megépült házakat találni.

De mi lenne ha mi építenénk meg a saját lakásainkat? Hát, sok szerencsét annak aki egy ingatlanfejlesztővel megpróbálna egy családokból álló közösség minden igényére választ találni...

Ezek jártak a fejemben a napokban, mikor a seattle-i Brute Force Collaborative nevű tervezőcégtől Michael Eliason cikksorozatába szaladtam. Mindegyik baugruppékról vagy építőközösségekről szól, amelyek pontosan az általam fentebb is megfogalmazott igényekre jelentenek választ.

Baugruppe in Prenzlauerberg.BigYard - Baugruppe in Prenzlauerberg; zanderroth architekten

Eliason itt mutatja be a baugruppékat. Az alapgondolat, hogy emberek egy csoportja közvetlenül dolgozik együtt az építészekkel, ingatlanfejlesztő tanácsadókkal egy olyan közös lakóház tervein, aminek közösen lesznek a tulajdonosai is. A tényleges ingatlanfejlesztés kihagyásával pénz takarítható meg - ez 25-30% Berlinben, ahol a baugruppék igen elterjedtek - lehetőséget nyit ugyanakkor egy jóval nagyratörőbb, új utakat kereső és fenntartható építészetnek. Ezzel együtt ösztönzi a közösség együttműködési készségét.

Ebben a posztban Eliason megjegyzi, hogy sok hatóság (Freiburg, Tübingen, Hamburg és Berlin) felismerte már az építőközösségek előnyeit és lépéseket is tesznek a bátorítására, támogatására. "Számos világos érv szól amellett hogy a városoknak érdeke az ilyen kezdeményezések ösztönzése és támogatása - mondja. - Munkahelyek, megfizethető lakások a városhatáron belül, a helyi adóbevételek növekedése, az üres vagy kisebb vagy különös alakú, másnak rizikósnak tűnően fejleszthető telkek belakása: csak néhány ok a sok közül."

Ebben a posztban arról olvashatunk hogy az építőközösségek miért jelentenek kisebb költséget a hagyományos ingatlanfejlesztéseknél. Különösen ez a rész tetszik:

A költséghatékonyság fő jelentése számomra hogy a tagok saját, személyre szabott lakóegységekhez jutnak - ahogy közösségi térhez is, ha a büdzsé megengedi. A fejlesztők jellemzően nem törődnek a projektek ilyen finomhangolásával, hiszen ez további költséget és időráfordítást jelentene nekik. Ezen túl a fejlesztők által létrehozott egységek sokkal inkább célozzák meg az átlagfelhasználót, neki próbálnak meg tetszeni, persze van néhány említésre méltó kivétel, különösen itt Seattle-ben. De még mielőtt az építőcsoport egyáltalán megkeresne egy építészt (már ha nincs eleve egy a csoportban) - már megbeszélték hogy milyen életmódot preferálnak, milyen épülettípusba szeretnének beköltözni. Sok zenebarát tervezi az egy épületbe költözést? Biztos lesz az épületben egy próbahelyiség a közös terület részeként. Idősebb párok a közös vendéglakásban barátaikat vagy gyerekeiket láthatják vendégül, a saját lakásuk így kisebb és könnyebben fenntartható lehet. Bele szeretnél szólni a homlokzat színébe? És a közös helyiségek tipikus megjelenése? Az építőközösségek lehetőséget biztosítanak a beleszólásra.

Ez az írás az építőközösségek által megvalósítható újszerű gazdaságossági és fenntarthatósági kérdéseket járja körül. Ez a másik a megvalósítható méretbeli és stílusbeli gazdagságot, ez pedig a köréjük szerveződő közösségeket:

Az építőközösségek megvalósításának számos formája létezik - van amit barátok kezdeményeznek vagy olyanok akiket valamilyen elfoglaltság vagy érdeklődés, értékrend összeköt, Másoknak további résztvevőkre van szükségük, de a szűréshez megfogalmaznak egy erős koncepciót (csak biciklisek! Ázsiaiak jöhetnek! Többgenerációs, granolakedvelő családok!), ami mentén az érdeklődök özöne elindulhat.

A megalakulás után a közösségnek számos beruházást kell megejtenie. Egy építőközösség létrehozása nem gyerekjáték. Mint a közösségi lakozás, sok építőközösség tervezési folyamatát a majdani lakók irányítják. Koncepciók, irányok alakulnak ki, folyamatok indulnak el amik előreviszik a tervezés folyamatát. A telek tulajdonviszonyai rendezendőek, építészek kezdenek együtt dolgozni a közösséggel - mindkét csoport leteszi a maga igényeit és kötöttségeit az asztalra. Ez nem a szokásos fejlesztő-irányította helyzet, de a legjobb esetekben a résztvevők szoros együttműködése valódi sikerre vezet. Konszenzus kell hogy legyen a közösség tagjai között az előrelépéshez, ütemezni kell a folyamatot. Adni és kapni - tényleges demokrácia, működés közben! Bár a folyamat időigényesebb lehet (teszem azt heti találkozók egy éven át), és néhány valódi kihívást is tartalmazhat - de remek lehetőségnek tűnik ha megfontoljuk hogy megismerhetjük a majdani szomszédainkat, miközben egy olyan épületet hozunk létre, ami olyan módon válaszol az igényeinkre, ahogy semmilyen más modell nem lenne képes. Csak képzeljük el hogy beleszólhatunk abba hogy legyen-e tetőterasz vagy sem, vagy hogy hogyan viszonyul a ház a közösséghez. Ökologikus vagy társadalmilag érzékeny megoldásokat szeretnél? Csináld! És ha autómentes életre vágysz? Hajrá! Ez a folyamat minden más modellnél több esélyt ad a büszkeség, a közösség-orientáltság és a tisztelet kialakulásának és megerősödésének - talán a folyamat során megtapasztalt bizalomnak és tiszteletnek köszönhetően.

Minden cikkbéli link tele van az építőközösségek példáival (és fotóival) - tessenek megnézni.

townhouses-4Ahogy Eliason elmondja, ezek leginkább Németországban elterjedtek (ahogy a közösségi energia-projektek is), de minden ízében pontosan olyasmi ami az én fejemben is megfordult. És tudom hogy biztos hogy nem én vagyok az egyetlen aki fenntartható városi életre vágyik, közösségben, a saját értékrendemet tükröző otthonnal.

Mi kellene ahhoz hogy ezek az értékek megjelenjenek az USÁban? Vagy - mondjuk - legalább Seattle-ben? Van bármelyik olvasómnak ezirányú tapasztalata? Néhány gondolat az itteni jogi és pénzügyi feltételrendszerről? Szívesen tanulnék!

David Roberts a Grist újságírója → twitter.com/drgrist.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr725842309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.