A bóklászás, a botorkálás lehetősége

2013. október 12. 20:48 - mB

http://kep.cdn.index.hu/1/0/495/4958/49585/4958518_f9b511a8bce7a05185923ec5dae6f056_wm.jpgTalán meglepő itt egy Udvaros Dorottya interjú(részlet), de mond néhány olyan dolgot, ami tervezésmódszertanilag megszívlelhető lehet számunkra. Mi az ami miatt ideemelem? A folyamat nyitottsága, a változtatás, a kísérletezés igénye, a (folyamat közbeni) rögzítetlenség - ez az az irány amit az egyetemen szívesen látnék, s a magam részéről a sok kisebb tervezési feladat helyett végigdolgozandó, akár menet közben egyszer megcsavart alapfelvetésű projektet tartanék még hasznosabbnak.


Most eljutottunk a mélypontig - Matalin Dóra interjúja, Index, 2013 október 11.


- A másik változás, amit említett, a rendezőké. Korábban sok idő volt elemezni, keresgélni a próbák alatt, most meg azt várják a színésztől, hogy mint egy majom, rögzítsen és emlékezzen.

- Ők is hamar végeredményt akarnak. A fiatalabb rendezők lerendelkezik nekem a jelenetet, és utána adjam vissza nekik, mert szeretnék látni, hogy az jó. Nem hagyják meg nekem, maguknak, mindenkinek a százszor tévedés lehetőségét. Azok a rendezők, akikkel volt szerencsém dolgozni leginkább a Katonában: Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Ács János, Gothár Péter vagy Major Tamás szinte meg sem rendezték az előadás végét a premier előttig, tudták, hogy csak úgy tudom a jó utat megtalálni, ha mindenfélét kipróbálok. Most divat, hogy hamar tudni kell a szöveget. Ettől rosszul vagyok, nem mintha hülye lennék. Csak én nem akarom tudni a szövegemet addig, amíg az összes zsigeremen át nem mostam azokat a mondatokat. Itt nem arról van szó, hogy megtanulok egy verset, felmondom, aztán kapok rá egy ötöst. Ki kell próbálnom, hogy ülve mondom, elgondolkodva, kiabálva, sírva, dühösen. Meg kell éreznünk a rendezővel együtt, hogy melyik passzol leginkább, és plusz még össze kell rakni a többi színész gondolatával, akaratával, érzéseivel.

A Katonában 11 műsoron lévő darabból hétben játszottam olyan szerepeket, mint a Lulu vagy Rosalinda. A premierre tudtam a szöveget, és onnantól, ahány évig műsoron volt, tudtam. Egyszerűen a testem részévé vált. Nekem soha nem kellett egy elkészült előadás előtt szöveget összemondani. Most ez nem így van. Ma előadás előtt szövegösszemondó próbát tartunk, mert nincs benne a zsigereinkben. Manapság előfordul, hogy a rendező azt szeretné, hogy ne legyen példány a kezemben a próbán, mert az zavaró. Őt zavarja, mert nem látja rögtön a kész képet. De ezzel elveszi tőlem a bóklászás, a botorkálás lehetőségét.

filmes interjú még, korábbról:

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr955565409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.