Poszt-traumás tervezés: hogy éljen tovább az iskola?

2013. január 25. 00:22 - mB

http://ad009cdnb.archdaily.net/wp-content/uploads/2013/01/51005da0b3fc4b457c00000d_post-traumatic-design-how-to-design-our-schools-to-heal-past-wounds-and-prevent-future-violence_new_utoya-528x264.jpgHogy élhet tovább egy iskola egy olyan, feldolgozhatatlan léptékű sokk után mint az utóbbi évek néhány ismert fegyveres tragédiája? Lehet-e, kell-e építészeti eszközökkel viszonyulni a helyzethez, alakítani azt? A kérdést Vanessa Quirk cikke járja körül.

A tragédiák természetesen építészeti diskurzusokat is elindítanak - az ArchRecord cikke szerint bár a Sandy Hook eset után hajlamosak lennénk erődszerű iskolákat építeni, berácsozott ablakokkal, fokozott biztonsági előírásokkal, de ez aligha eredményezne kedvező tanulási környezetet, arról nem beszélve hogy a börtönszerű szellem a legkevésbé sem hatna jól a békés életre.

Milyen eszközök vannak az építészet kezében?

http://ad009cdnb.archdaily.net/wp-content/uploads/2013/01/510125c0b3fc4b39620000d8_post-traumatic-design-how-to-design-our-schools-to-heal-past-wounds-and-prevent-future-violence_amish_school_shooting.jpg

Egy hasonló tragédia esetén a szerző három lehetséges forgatókönyvet lát, mindegyikre van példa vagy javaslat:

  • Lebontani és eltüntetni minden a tragédiával érintett épületet vagy arra emlékeztető jelet, helyet.

Nagyon nehéz a hétköznapok folytatása olyan helyen, ahol termekhez, épületrészekhez tragédia kötődik: bármi zaj ijesztő és rémisztő lehet, kezelni a traumát, felvenni a mindennapok ritmusát szinte lehetetlen (a norvég Utøya szigetének épületeivel is ez történik, de lebontották és újjáépítették a fenti képen látható Amish iskolát is, egy 2006-os tragédia helyszínét).

  • áttervezni/alakítani a tragédiával érintett területeket, eltüntetni a nyomokat - a leggyakoribb megoldás;

Az emögötti érvelés: vissza kell hozni az életet az iskolába, máskülönben a "gyilkosok győznek". (Utøya szigetén is cél a hely pozitív képének visszaállítása, az emlékezés helyei szándékoltan nem a tragédia helyszínén vannak/lesznek.)

A harmadik:

  • a gyógyítás és közösségteremtés (engagement) tereinek létrehozása;

Gyógyító terek - iskolák esetében kevés építészeti előkép, van viszont hasonló: menedékek (bántalmazottak számára, ezügyben léteznek friss kutatások és tapasztalatok - pl.: Building Dignity).

Azt találták, hogy a túlszabályozott biztonsági előírások a védelem és biztonság helyett ellenkező hatást érnek el: sérül az autonómia és állandósul a fenyegetettségérzet. Egy zajos, privát tereket nélkülöző intézmény fokozza a stresszt és traumát.

Fontosak a privát terek: biztonságot jelentő zugok: kis beszögellések, kuckók. Ezek kisebb létszámot engednek meg, így a zsúfoltság és zaj is kisebb - miközben ez egyfajta elkülönülést jelent, paradox módon mégis a közösség megerősödését, az abban való aktív részvételt segíti. Átalakítható terek (hőmérséklet, használat, stb. szerint): a személyesség megjelenése. A diákok részvétele a gondolkodásban, az átalakításban! Nagyon fontos a feldolgozási folyamatban.

Az építészeten túl fontos a közösségi háló létrehozása.

___
Olvasd a teljes cikket itt (benne sok hivatkozás):

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr135042279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.