Makovecz Imre - és a hétköznapok

2012. december 04. 19:48 - mB

http://php52.epiteszforum.hu/files/imagelist/800_4018nw_036.jpgAz alábbi szöveg hozzászólás Ekler Dezső: Makovecz történetei - vázlat építészetének olvasatához című cikkéhez, de mivel az építészfórum - pardon: epiteszforum.hu - új arculatával egyúttal a hozzászólások kereshetősége-linkelhetősége is megváltozott (értsd: megszűnt), így már csak a magam számára is kiemelem az ottani szöveget - hátha másnak is érdekes lehet. (A fenti link a számomra jobban olvasható régi építészfórum-formátumra mutat - a hozzászólás kibányászott linkje ez.)

A témáról ma délután (december 4.) volt egy beszélgetés a FUGA rádióban, Rózsa Péter műsorvezető Sulyok Miklóst és engem kérdezett Makovecz Imre életműve kapcsán - valamikor valahogy biztosan meghallgatható lesz az archívumukban:
>> fugaradio.net.

Közben az adás meghallgatható (60 p.) - az archívumból kereshető elő dec. 4 dátummal:

https://m.blog.hu/ma/mandiner/image/1110/makovecz/sevilla_makovecz.jpg

A fenti szövegben érdekesnek találtam és tulajdonképpen ismerősként üdvözöltem Ekler Dezső megállapítását a 80-as évek utáni irányváltásról. Ezt a váltást én a kilencvenes évek elejére tettem volna, amikor személyesen is a Makona közelébe kerültem egy rövid ideig. A sevillai expó és a növekvő számú nagyobb megbízások időszaka volt ez, szemmel látható jelei (ahogy a cikk is jelzi) a tornyok megjelenése, a szimbolikus nyelv erősödése voltak.

A saját megfogalmazásom erre a változásra azonban némileg más volt mint a fenti szöveg használ, ami összefüggött személyes tapasztalataimmal: a Makonában akkor készült a Kékszakállú díszletterve (napirenden voltak annak megvalósíthatósági, szállíthatósági korlátai (zsinórpadlás) - emlékszem Makovecz egy örömteli felkiáltására: "Gyerekek, itt mindent lehet! Nincs szerkezet, nincs statika!"). Az ekkori és ezutáni épületeken megjelenő szimbolikus nyelv, a megidézett homlokzatrészletek, az egyes építészeti elemek halmozása (Sevilla), azok lényszerű megjelenítése (Stephaneum, Siófok), a kiállítás- vagy erősen szimbolikus-szakrális tartalmú épületek (Sevilla, Kakasd) az iménti élménnyel és asszociációval felkínálnak a „szimbolikus térhasználat” mellé egy másik szót is: díszlet.

http://static2.architectforum.hu/files2012/n00/02/21/63/body/393-6m12qw-051.jpg

A fenti épületek egy emelkedett, sokszor szakrális térhasználat díszletei, ha nem is mindig kitüntetett bejárási útvonallal (Sevilla), de tengellyel, szimmetriával, lényszerű-szimbolikus formahasználattal – az ünnepnapok gazdag, több rétegben olvasható díszletei ezek tehát, amelyek viszont nem akarnak és nem is nagyon tudnak mit kezdeni a hétköznapokkal: a kevésbé emelkedett funkciókkal, a nem tervezett irányú megközelítésekkel és nézetekkel, a lehetséges bővítésekkel-átalakításokkal, az idő erodáló hatásával… Különös: a világ teljességét megfogni kívánó életmű csak egy parciális világról vesz tudomást, a világ másik fele azonban nagyon is jelen van, helyet kér és folyamatos konfliktusokat jelent: fenntartás, hőszigetelés, bevilágítás, átalakítás, részletképzés...

http://ad009cdnb.archdaily.net/wp-content/uploads/2011/01/1296177274-kunsthaus-kradeki3-125x125.jpgElemi erejű megtapasztalni az építészet által felkínált teljességet egyes épületekkel találkozva – így például Zumthor bregenzi Kunsthausa esetében: a térarányok, a tömeg egésze, a felület plasztikája – de a betonfelületek zsaluzása, ennek összefüggése az üveg álmennyezet méretrendjével… az ÉPÍTÉS fogalmának teljes vertikuma, csodálatra méltóan magas szellemi ÉS fizikai minőségben. Ünnepi tér - de úgy ünnepi, hogy az életet magát, a hétköznapot emeli fel, s szenteli meg – ha úgy tetszik.

Makovecz Imre csak az ünnepeknek épít, az épületei így nagyon nehezen értelmezhetőek a hétköznapok felől – a koraiak formai homogenitásuk miatt fogadnak be nehezen összetettebb funkciókat (Ekler fogalmazásában: „Az embernek az az érzése, hogy Makovecz térkoncepciója nem alkalmas összetettebb épületek komponálására.”), a szimbolikus térrel kísérletező házainak díszletvilága az épített környezetében inkább meglepő, idegen – díszletszerű. Hogy emiatt-e vagy sem, de ezek az épületek részletmegoldásaikban sem túl kidolgozottak: az építés drámája ritkán (és az együtt-dolgozó munkatárstól függően) ajándékoz csak meg aprólékosan végiggondolt, az épület egészét átható idea nagyszerűségéhez méltó részletekkel (itt is egy személyes emlék: Pakson a templom ágasfáit végigszántó véső nyomainak mesterséges fával való kitöltése a villanyvezeték elrejtésére).

http://static2.architectforum.hu/files2012/n00/02/21/63/body/766-t95dyx-054.jpg

Kérdés hogy ez a fajta díszletszerűség hogy él meg az időben – hogy él meg építészetként? Hiszen míg egy ceremoniális helyzetben a „nem könnyű hozzászokni”, az „elveszíti tájékozódóképességét”, vagy a térbeli narratívák „ellenünk fordítása” (a fenti cikk fogalmait felhasználva) alkalmanként értelmezhetőek lehetnek, a hétköznapok felől viszont szinte csak zavaró olvasatuk lehet. Ugyancsak egy személyes élmény: a Stephaneum nézőteréről a színpadra lépve a lábam elé néztem egy pillanatra (lépcső), majd mikor a következő lépéshez újra felemeltem a tekintetem, úgy kellett hirtelen megkapaszkodnom valamiben hogy le ne zuhanjak: a színpadrész ferde oszlopai, megdöntött tere minden biztos tájékozódási pontot elvett (az ezzel a világgal meglehetős konfliktusban levő, a színpadhasználathoz szükséges reflektorokat hordó fém állványzat ebben a környezetben már egyenesen komikus látvány volt – állapítottam meg az egyensúlyomat visszanyerve). Rossz volt ott és akkor abban a térben állni.

http://pctrs.network.hu/clubpicture/1/2/6/2/_/piliscsaba_stephaneum_rajza_1995_1262590_4464.jpg

A makoveczi életmű hosszú távú értékelése szempontjából így számomra nem csupán a történetírás szempontjából fontos az idő kérdése, hanem olyan szempontból is, hogy melyek azok az elemek, amik állják s amelyek nem az idő: az átalakítások, a „hétköznapok használatának” teljesen természetesen jelen levő próbáját.

http://static3.architectforum.hu/files2012/n00/02/21/63/body/712-z5yv1b-052.jpg

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr684947843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.12.31. 11:11:43

Előkerült a rádió hanganyaga - fent bent van a cikkben.

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2014.02.10. 10:37:00

Makovecz felkiáltása: "Gyerekek, itt mindent lehet! Nincs szerkezet, nincs statika!" kiválóan illusztrálja, hogy esetében ÁLÉPÍTÉSSZEL volt dolgunk, nem is lehetett volna őszintébb annak kinyilvánításában, hogy neki csak nyűg az építészet, hogy ebben a szakmában volt kénytelen okkult szimbolizmusát rásózni a közönségre. E bejegyzésben is megjelenik a tény, ami lassan talán közkinccsé válik, hogy Makovecz gyakorlatilag ismertsége kezdetétől nem is volt a "saját" épületeinek tervezője, ő csak lefirkált valami számára fantasztikus kabbalai szimbólumot, aztán "az együtt-dolgozó munkatárs" volt a tényleges ÉPÍTÉSZ. (általában elég rossz... Bár komoly kötöttséget jelentett az őrült szimbolika kiszolgálásának feladata)