Nagykovácsi "Acéltornácos ház"

2012. február 02. 20:06 - mB

Az alábbi cikket a Metszet felkérésére az egyik 2011-es számba írtam, az építész-fórumos közlés utáni fellelkesültségemben. Volt, aki beszélgetéseinkben a házat túl egyszerűnek, talán unalmasnak is találta - az én szememben pont ez az erénye: annyit mond amennyit kell, se többet, se kevesebbet: pont, amennyi elég. Ezt próbáltam az alábbi cikkben leírni.


Előhangnak két kis videó: az első a hvg.hu videója - a cikkük a házról itt!

Beszélgetés a tervezőkkel, RTL Klub:

 


Közös nevező

Családi ház Nagykovácsiban

A családi ház tervezése különös műfaj: a jellemzően viszonylag szerény méretű végeredmény létrejöttéhez a tervezőnek területarányosan több figyelmet, türelmet kell befektetnie – ez a „végeredmény” ugyanakkor az épített környezetünk nagyon nagy százalékát teszi ki, de ami ennél is fontosabb: itt lakunk, ez az otthonunk.

családi ház

„Az ember lehet szabadabb s még szabadabb is.
Csak az az alapfok, az mért elérhetetlen?”

Ancsel Éva: Száznyolcvankét új bekezdés az emberről; XXXVI.

A családi ház építés a rendszerváltás után vett igazi lendületet, a kor házai ugyanakkor mintha egy különös kommunikációs zavarról tanúskodnának: az épületek nagy része az aktuális „erőviszonyoktól” függően hol a megbízó (vélt) önazonosságának, a saját tulajdon friss élményének a stílbe öntéseként (organikus, neobarokk, „mediterrán”, stb.), hol az új lehetőségekre, új anyagokra rátaláló önfeledt építész anyagfetisiszta játszótereként értelmeződhetnek. Az igények mintha elsősorban a forma és az anyag szintjén fogalmazódnának meg – hiszen ezek a felületek kínálják a legközvetlenebb kapcsolódási pontokat –, a ritka és szép kivételek viszont továbbmerészkednek ennél és a tereknek, a térkapcsolatoknak, a tereket megtöltő életnek kínálnak fel lehetőségeket.


Nagyobb térképre váltás

A megbízás története e háznál is stiláris fogódzókkal indult, de a (hosszas) beszélgetések iránya nagyon hamar a mindennapi (és a majdani) élet, a térhasználat kérdései felé kanyarodott: a megbízó egy parasztház tisztaságának, melegségének és otthonosságának az igényével érkezett, amihez mint alapgondolathoz jól kapcsolható volt a takarékos, az anyagi kereteket feszesen tartó kialakítás, a praktikus térhasználat, és az összetartozó funkciók flexibilis kihasználhatósága.

helyfoglalás, belső térhasználat

Földes László és Balogh Csaba építészek a kis, négyzetes telek beépítési lehetőségeit maximálisan kihasználó terve magától értetődő, világos mozdulatokkal indít, a ház alapgesztusait a telekhasználatból vezeti le: élni hagyja a telken meglévő fákat, oda intenzív kapcsolatokkal nyit majd, miközben a tömeggel az északi oldalra húzódik, ahonnan – az utca felől – zár, lehatárol. A telek mintha egy hosszirányú szeleteléssel tagolódna zónákra, ez a tagolódás a telekhasználatban éppúgy, mint a ház belső szerkezetében végigkövethető: az előkert a megérkezés átmeneti világa a rámpával, a szélfogóval, innen érkezünk haza – a lineáris szerveződésű szobák sorát egy hátsó közlekedő fogja rendbe.

Finom, patikamérlegen kiegyensúlyozott gesztusok teszik egy puszta folyosónál többé, igazán élővé ezt a teret: a szélesség a közlekedés kényelmes kiszolgálásán túl pont elegendő az egyedi tervezésű beépített szekrénysor elhelyezéséhez, ami felett a hosszanti ablak mindenkor természetes fényt biztosít. A legtávolabbi sarokban elhelyezett szülői háló a külön fürdőszobával teljesen szeparáltan is használható, az ajtók nyitásirányának pofonegyszerűségében is rafinált végiggondolásával ez a rész nagyon egyszerűen összekapcsolható a csatlakozó terekkel.

http://epiteszforum.hu/files/imagelist/800_w1n6pm_24_.jpg

A szülői hálóhoz hasonló „helyiségblokkok” tagolják a lakás egyéb tereit is: a gyerekszobák összenyithatóak de külön is választhatóak (az életkor alakulásának függvényében), hasonló egységet képez a konyha-nappali együttes: a család életvitelének megfelelően a két funkció egy térbe került, a konyha felett kialakuló kisebb belmagasság ugyanakkor finom lehatárolást is jelent.

http://epiteszforum.hu/files/imagelist/381_mc4dks_37_.jpgA magától értetődően egyszerű, már-már keresetlen eszközök rafináltan ügyes alkalmazása érhető tetten a harmadik dimenzió belakásában is – ez legérzékletesebben a ház hosszmetszetéről olvasható le. A közlekedőrendszer kulcseleme a hosszirányban félszinteltolásos kialakítást lehetővé tevő, felfelé kikönnyebbedő lépcső: a függőleges távolságok így nem áthidalhatatlanul nagyok, valamiféle elválasztást ugyanakkor biztosítanak és a terek maximális kihasználását is lehetővé teszik. Ennek a félszinteltolásnak köszönhetően az épület szinte földszintesnek tűnik, a kis távolság ugyanakkor olyan (különböző szinteken levő) helyiségeket kapcsol be a mindennapi használatba, mint az azóta is nagy kedvvel használt alsó háztartási helyiség, vagy még inkább a konyha feletti dolgozó szinte véletlenül „találtnak” tűnő tere. A kis belmagasságú, tetőtéri helyiséget a lépcsőpihenő belső „erkélye” és egy finoman megrajzolt vonalú belső „szalagablak” kapcsolja a nappali elegáns, nagy belmagasságú teréhez. A szobák feletti magastető sok-sok tárolóhelyet és hőtechnikai és vízszigetelési pufferzónát is jelentő padlásteret rejt (alatta az ehhez szervesen és természetesen kapcsolódó fafödém).

Originality without sensation / Szenzáció nélküli eredetiség

Ezzel az alcímmel nyílt 1960-ban kiállítás Varsóban a kortárs finn építészetről. Tetszik ez a frappáns megfogalmazás, és különösen aktuálisnak érzem ma Magyarországon a XXI. század elején.

Mintha Földes Lászlóék is egy hasonló jelszót tűztek volna zászlójukra. Óvoda, iskola, lakóház ugyanabban a magas minőségben végiggondolva és megvalósítva, a szenzációkeresés kényszere nélkül, szerényen, de magabiztosan.  Szép arányú terek, sok természetes fény, jó minőségű anyagok, a klasszikus átmeneti tér, a tornác újszerű alkalmazása. A  józan ész építészete.

Mintha ez hiányozna a legjobban a hazai palettáról. Ezért gondoltuk példaként állítani 2011-ben a hazai építésztársadalom elé.

Gratulálok, így tovább…” (Nagy Tamás, az Év háza 2011 zsűrijében)

http://galeria.nlcafe.hu/files/213/048/000/48213/48213_376120_1000x700.jpg

acéltornácos ház

A ház egyik különös értéke, a külső karakterét is alapvetően meghatározó eleme az udvar felé nyitó acéltornác. Ez, a szerkesztésből adódóan félszinttel megemelt átmeneti tér ugyancsak a kapcsolatok helye: miközben a ház épített kontúrja maximálisan használja ki a beépítési lehetőségeket, addig a tornác a szabályzók engedte mértékig „csen el” egy jól használható sávot az udvarból, ami ezáltal egyszerre jelent jól használható teraszt, a tájolásra érzékenyen reagáló árnyékolót és az udvari nézetet alapvetően és karakteresen meghatározó identifikációs elemet. Az elemelés révén a pince helyiségei is természetes fényhez jutnak, de ez a helye a kandalló fűtéséhez felhasználandó faanyag tárolásának is.

http://epiteszforum.hu/files/imagelist/400_snj283_18.jpg

Miközben a tornác egyaránt kínál fel (külső) kapcsolatokat úgy az egyes szobák között mint külső és belső között, addig nagyon természetes és egyértelmű kapcsolata van a nappali előtti, a családi közösség helyeként természetszerűleg nagyobb terasz felé, a szintkülönbséget a leülésekre, beszélgetésekre is csábító fa lépcső hidalja át. A nappali előtti teraszrész (a távlati tervek szerint) a tornác könnyedségét finoman továbbíró ponyva árnyékolást kap majd.

„hogy valahol otthon legyünk benne”

Földes Lászlóék tervét a magyarországi családiház-építési „mezőnyben” elhelyezve azt akár meglehetősen korszerűtlennek is nevezhetnénk: a hazai téglaépítészet fénykora a kilencvenes években volt, de a ház nem tüntet újszerű vagy szokatlan anyaghasználatával, valamiféle nemzetközileg naprakész formavilággal sem. Mégsem korszerűtlen, sőt, a szóval kicsit tovább játszva úgy is fogalmazhatnék: kortalan. Ez a kortalansága természetességében rejlik, abból magától értetődőségben, ahogy a hely, a helyzet adta kérdésekre a ma eszközeivel keresi – és találja meg jó érzékkel – a válaszokat. Ehhez talál szinte önként kínálkozó eszközöket: a magastető archetipikus, időtlen formáját, a cserépfedés két lábbal a földön álló természetességét, a téglaburkolat biztonságot sugárzó időtállóságát, a tornác acélszerkezetének könnyedségét, hogy mindezt a modern tiszta, világos szerkesztésével (időzzünk egy kicsit az udvari homlokzat rajzán!) szervítse egységgé, organikus egésszé. Olyan ismerős, Christopher Alexandert idéző mintákat használ, amelyek egyaránt értelmezhetőek a mindennapi használat és a „magasépítészet” felől, és amik közös jellemzője nem is a formai megokoltság, hanem a térre, a térhasználatokra: az ÉLETre fókuszáló gondolkodás.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2011/10/ev_haza21.jpg

Vizsgált házunk így ugyan nem forradalmasítja az építészetet, nem kíván manifeszt módon megmásíthatatlan kijelentéseket tenni, viselkedésének természetessége, tereinek egyszerűségében is rafináltan izgalmas összekapcsolódása viszont mégis nagyon sokolvasatú, ebből következően a ház nem csupán korszerű, de időtálló, kortalan is lesz. A családi ház építés valamiféle „alapfoka” – felsőfokon.

Marosi Bálint

http://img9.hvg.hu/image.aspx?id=302863f2-c552-4ca4-929e-a5b0828edae9&view=4f4d9b39-012d-4512-ad94-c4f57e31af9e


építészet:
Földes László és Balogh Csaba
Földes és Társai Építésziroda Kft - www.foldesarchitects.hu

statika:
V. Nagy Zoltán

kivitelező:
Mondovics Péter

lásd még:

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr734053566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2012.02.03. 13:26:22

kiegészítettem két videóval - kicsit már túlterhelt lett a cikk, de... hosszú lesz a hétvége (és a félév) ;-).