John Cassavetes: New York árnyai

2010. április 06. 20:49 - mB


Györgyivel beszélgettünk ma lakáshasználati kérdésekről, aminek során az "előszoba" hívószóra jutott eszembe egy filmrészlet - nem mintha kiemelten az előszobához mint olyanhoz lenne köze, de egy nagyon kedves jelenet egy nagyon kedves filmből, és ha máshoz nem, hát az "együttlakáshoz" azért kapcsolható.

A mondott jelenet a fenti kis szegmensben 2:00-körül 1:02.00-nál kezdődik: a hódoló Leliát szeretné elvinni egy partira, de a lány igen keményen és módszeresen szivatja, két vele együttlakó testvérének (és az egyikük menedzserének) többé-kevésbé aktív közreműködésével. A szivatás nem is annyira a srácnak szól, mint inkább Lelia aktuális állapotának - pár nappal korábban törték össze a szívét, és most szúr ahol ér. Mindenesetre látható élvezettel és nagyon bájosan teszi - remek (színész)nő, és a rendező Cassavetesnek köszönhetően nagyon élő, nagyon eleven jeleneteket látunk.

A jelenet vége felé, a legkínosabb pillanatban megérkezik a szívösszetörő is... Aztán kapunk még egy kis csipkelődést az utolsó percekben is.  

Cassavetes filmjei improvizációnak hatnak, pedig jobbára részletesen megírt szövegkönyvekre épülnek. Szabálytalan képsorai az élet és figurái változatosságára és kiszámíthatatlanságára reflektálnak.

Korszakhatárt jelentő műve a New York árnyai, mely a metropolisz sűrűjéből emel ki néhány alakot, hogy rajtuk keresztül mutassa meg az amerikai nagyváros életének egy szeletét, a bujkáló rasszizmus és a társadalmi visszásságok valóságát.
(Kultúra.hu)

John Cassavetesről igen-igen sokat tudnék mesélni - de ehelyett (ha sok a szabadidőnk) - olvassuk a Wikipédia bejegyzését, vagy a róla szóló remek könyveket.

Cassavetes filmjeiben gyakran félreértik az improvizáció szerepét. Bár Cassavetes nem csak hagyta, de bátorította is színészeit a rögtönzésre, az viszont csak nagyon ritkán fordult elő, hogy teljes jelenetek improvizáció eredményeként születtek volna. A jellemző inkább az volt, hogy a színészek a próbákon a rendező vázlatai alapján kezdtek rögtönözni, Cassavetes aztán ezek alapján írta át az adott jelenetet.

Vagy nézzük meg ugyanennek a filmnek egy másik (az előzőekben látottakat megelőző) jelenetét, ami ismét Lelia kis (egyébként ismétcsak gonosz és bájos) fricskájával indul (fent 32:00 körül) - hogy aztán a végére komorabb irányt vegyen.

(a jelenet nyitószituációja (29:16), hogy egy novelláról beszélgetve a pasas azt mondja hogy szerinte nem lenne életszerű hogy valaki megcsókoljon egy vadidegent. Erre válaszolja a lány, hogy ő éppenséggel el tudja képzelni...)

A filmtörténet 20 legjobb jazz-zenéje
(6.: Shadows, 1959. - forrás: Taste of Cinema)

John Cassavetes a jazz-mozi atyja: a filmjei sok esetben épültek a színészek improvizációira, akik csak a vezérfonalat és az irányt kapták meg, így elegendő terük maradt a szabad önkifejezésre.

A Shadows (New York árnyai) faji feszültségeken keresztül mutatja be a beat-generációt. A zenéhez a rendező először Miles Daviest szerette volna megnyerni, de mikor megtudta hogy a Columbiához szerződött, a jóval „függetlenebb” zenészt: Charles Mingust kereste meg.

Mingusban és Cassavetesben sok volt a közös. Invenciózus zsenik voltak, jazz-zenészeknek és színészeknek vezettek workshopokat. És kibírhatatlan karakter volt mindkettő, diktátori hajlamokkal. A közös munka nehézkesen ment, a használható anyag Cassavetes elmondása szerint „nem volt több egy percnél”. Sok adekdota keringett a felvételekről.

A leghíresebb a Mingus és a rendező közti fizetési megállapodásról szól. A jazz-mester nem kért pénzt, csak annyit akart hogy valaki takarítson ki nála, mert mindent összeszartak a macskái. Mikor aztán meglátta a kitakarított házat, annyit mondott: „Ilyen környezetben nem tudok dolgozni, túl tiszta.”

A végső zeneanyagnak végül csak részei származnak Mingustól, a többi a zenésztársak: Danni Richmond és Shafi Hadi munkája. Sikeres volt-e vagy sem, Cassavetes és Mingus együttműködése film- és zenetörténeti mérföldkő, ami ajtót nyitott egy improvizatívabb és intuitívabb világ felé.

(A Mingus által a filmhez képzelt zene például a Nostalgia in Times Square című darab*.)

lásd még:

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr271900028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.04.16. 16:32:03

Ma este az m1-en 21:40-kor: Rosemary's Baby. Rendezte Roman Polanski, főszereplő a remek Mia Farrow (Woody Allen filmjeiből is ismerős lehet) és a fent emlegetett John Cassavetes. Kapott egy rakás díjat.
port.hu/rosemary_gyermeke_rosemary_s_baby/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2135&i_topic_id=1

Ponni 2010.04.17. 01:23:54

@mB:
Húú...nem egy könnyed műfaj, csoda hogy megnéztem. Nyomasztó volt, de kíváncsi voltam, hogy a nő zakkant-e meg, vagy mindenki más. Naná, hogy ez nem derült ki, a néző dönti el. :)
Elolvastam utána pár kritikát, értelmezést, nagyon érdekesek. Ti megnéztétek?

veronika-b 2010.04.17. 11:13:56

én is láttam...érdekes film, nem nagyon tudtam még mit kezdeni vele.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.04.17. 11:58:51

Én is most láttam először, így nem tudtam figyelmeztető jeleket küldeni a milyenségével kapcsolatban, szorri. Cassavetes olyan kedves ember, Mia Farrow meg egy drága kis lány, ki gondolta volna hogy ez lesz. :-)

Pár gondolmány:
- zavart a szinkron, nem is a színészek miatt, hanem a környezeti zajok miatt, szerintem nem jól volt megcsinálva, illetve Cassavetes hangját eredetiben szoktam meg, azért csak-csak furcsa volt így.
- A vége szerintem nem hagyott nyitva semmilyen kérdést.
- Valahol olvastam hogy ugyanebben a házban élt John Lennon, és bizony itt, előtte lőtték le az utcán...
- Mia Farrow ez alatt a film alatt vált el Frank Sinatrától (!), ami közben kicsit megviselte.
- Veronika hozzászólását meg itt fent valahogy csak nem látom (csak az imént oldalt)... Hova lett?

Ponni 2010.04.17. 20:40:46

@mB:
"A vége szerintem nem hagyott nyitva semmilyen kérdést."

Miért? Szted valóban boszorkányok voltak? Vagy a nő képzelte be az egészet?

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.04.18. 06:18:00

legalábbis bennem, de visszagondolva nyilván befolyásolt hogy a wikipédián az eredeti regény ismertetése azzal kezdődik hogy "egy 1966-os sátánista szekta körüli sajtómizéria inspirálta"
en.wikipedia.org/wiki/Rosemary%27s_Baby
Aztán persze most rákeresve egyes cikkekben többféle olvasatot találtam, de nékem elég egyenes vonalú, egyirányba vezető volt a dolog.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.04.27. 19:57:14

@Ponni: és (jut eszembe) az árnyak milyen volt?

Ponni 2010.04.28. 13:10:46

@mB: Kár, hogy vége lett. Szerettem benne Leliát. :)

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.05.12. 21:26:19

Újabb filmajánlat: most szombaton lesz a TV2-n a Spangol című 2004-es film:
port.hu/spangol_-_magamat_sem_ertem_spanglish/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=70699
Nagyon természetes, kedves - és erős film; rengeteg indulattal, feszültséggel, feloldással, gazdag karakterekkel.

Ezt különösen azért jó eredeti nyelven nézni, mert bravúrosak a többnyelvű jelenetek - mikor a kislány fordít az anyja és a családfő között, ésatöbbi.

Hátha lesz egy kis szabadidőtök szombat este. :-)
(amúgy az Alexandrában 990 ft.)

Ponni 2010.07.15. 19:41:11

Sziasztok!

Ma sokadjára néztem meg a Házibulit Sophie Marceau-val, biztos ismeritek és remélem imádjátok. :)

www.youtube.com/watch?v=Rnzc2-ciO8o&feature=related

Van egy viszonylag új francia film, a címe Lol, én még nem láttam, de érdekes lehet, mert ezúttal fordul a kocka: Sophie Marceau ezúttal az aggódó anyuka szerepében.

en.unifrance.org/movie/29254/lol-laughing-out-loud#

www.youtube.com/watch?v=DBGhfa6rip4&feature=related

reekaa_p 2010.07.16. 22:19:45

@Ponni: Jajj annyira imádom!!!! kb egy hónapja néztem meg a Házibuli 1-2-t, sokadjára:) köszi a tippet, kíváncsi vagyok, majd letöltöm.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.07.16. 22:36:35

Ó, ezt még egész kislánykoromban láttam ;-), alig emlékszem...
Sophie Marceaut meg legutóbb egy James Bond filmben. De hajlandó vagyok imádni, na jó.

Ponni 2010.07.17. 00:14:07

Na itt van még két régi kedvenc :)

A párizsi diáklány (L'étudiante)
Ezt sokan a Házibuli folytatásának tekintik:
www.youtube.com/watch?v=10iq5cMJjJI&feature=related

Ez pedig a Fanfan.
www.youtube.com/watch?v=FEgOZ18qEes

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.07.22. 14:01:38

A nagy melegben muszáj éjszaka filmet nézni - LEON, A PROFI:
www.youtube.com/watch?v=Dc1KzpMnuX0

Luc Bessontól egyik kedvenc filmem (másik a Nikita), bár kicsit valóban erőszakos, de nagyon finoman, biztos kézzel egybefogott film.

És közben érezheti meg az ember, hogy ami például ezt a filmet kiemeli sok más közül, az nem a technika, nem a látvány, nem a belefektetett pénz, hanem a műgond, az elkötelezettség, a hozzáértés - na és nem mellesleg a színészi játék: Jean Reno egyik legelső nagy szerepe, fantaszikus erővel és sok színnel, a 12 éves Natalie Portman elképesztően érett, gazdag brillírozása...

Hát ezek hordják a hátukon a kicsit erőszakos, kicsit borotvaélen táncoló történetet, ami közben pedig egy nagyon szép ismerkedés és gazdagodás, kiteljesedés története is, amit - megintcsak - a pompás színészvezetés tesz igazán megélhetővé, személyessé.

Ismeritek?

Ponni 2010.07.26. 21:21:52

Én ismerem, de már nagyon régen láttam. Az elejére emlékszem, meg hogy vmi növényt mindig visznek magukkal...majd felelevenítem. :)

Ponni 2010.07.27. 20:16:28

A lét elviselhetetlen könnyűsége
www.youtube.com/watch?v=Cn5EIGlzbqY

Láttátok/olvastátok? Jó film. Jó könyv. Jó hozzá az idő is. :)