Friss társasház Sasadon

2010. március 16. 16:12 - mB

Korábban szó volt róla hogy a lakóházak, otthonok tervezésénél az ember tudatosan-öntudatlanul mintákat használ (ld. még Chistopher Alexander), a végeredmény minősége nagyban függ ezeknek a mintáknak a milyenségétől, minőségétől – jómagam fontos feladatunknak tartom ezeknek a megismerését, értékelését, tanulmányozását.

Állítom, hogy a magyarországi társasházépítés azért tart ott ahol, mert torzak azok a mintáink, amiket használunk – ennek egyik ékes példája a ma az építészfórumra frissen felkerült terv, ennek pár jellemzőjén mennék végig, elrettentésképp. A szöveg a rajzon számmal kiemelt problémákon megy végig - a teljesség igénye nélkül.

Hangsúlyoznám, hogy Budapest egy kiemelt helyén megvalósult, magas igényszintű lakásokról van szó. (Az alaprajz kattintásra növekszik.)

 

1.) A bejárat: a megérkezés rögtön egy keresztbefordított fallal fogad: mintha pont az lenne a cél, hogy legyen szűkebb a tér, hogy ne lássam a lépcsőt. Ugyanebbe a térbe elférne egy egykarú lépcső is, lenne helye a postaládáknak is, a nagyobb légtér világosabb előteret is eredményezne és nagyobb lakókomfortot.

2.) A ház középfolyosós – naná –,  onnan kétfelé feltáruló lakásokkal, de ez a „minta” annyira rögzült, hogy ott sem kap ablakot a konyha, ahol kaphatna...

3.) A kis konyhából a kis étkező(asztal)t egy fal (!!!) választja le… Így többek között az az érdekes helyzet is kialakul, hogy a család egyik tagja a kerámián, míg mások a nappali parkettaburkolatán ülnek (ez a többi lakásnál is általános). Elegáns.

4.) Szinte minden helyiségnél a sarokba kerül az ajtó, ez nagyon megnehezíti majd a bútorozást.

5.) A jolly-joker a legnagyobb – így vélhetőleg a legdrágább, a legmagasabb igényszintet megjelenítő – lakás. A bevezető keskeny folyosó (az „előszoba” szót le se merem írni) hangulata egy éjszakai kifutópályával vetekszik, a majdani megszokást persze segíti hogy a hálók is egy ugyanilyennel vannak feltárva (azt már be se jelöltem). Számoljunk kicsit, mondjuk 400e forintos négyzetméterárral, ezt szépen szorozzuk be az itt leeső használhatatlan területtel…

A többi szint is tartogat érdekességeket, ajánlom szeretettel böngészésre. A napjainkban (talán) általánosnak mondható torz szemléletünkre jellemző, hogy a fenti, tényleg néhány apró gesztussal, gondosabb tervezéssel kikerülhető, azonban a mindennapi életet ALAPJAIBAN befolyásoló malőr mellett milyen figyelem fordítódott a külcsínre: profin megoldott téglaburkolat, eltolható fa-táblák, teljes faburkolatú zárószint, kertrendezés…

Az alaprajz tervezésében viszont – különösen ha felidézzük a vizsgált berlini, bécsi és egyéb példákat, de akár a Práter utcát – a gondos szerkesztésnek, a mérlegelésnek, a térhasználat praktikus szemléletének nyoma sincs (ehelyett: alaktalan konyhák, összevissza ugráló falak... stb.). Árulkodó, hogy a tervismertetésben a hely, a szabályzók, a mélygarázs stb. részletes kitárgyalása mellett EGY SZÓ SEM esik az alaprajzi kialakításról.

Ismétlem: a mai építészetünk világában általánosnak tekinthető, azt jól jellemző, magas színvonalú, neves tervező által tervezett, kiemelt igényszintű épületegyüttesről van szó.

Szomorú.

A ház itt nézhető meg az építészfórumon.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr411844367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

reekaa_p 2010.03.16. 18:41:53

Jó,hogy betetted ezt a példát, már számtalanszor elsétáltam mellette. Benéztem az ablakokon sokszor,hát mostmár annyira nem irigylem a lakókat.