Dúll Andrea - első beszélgetés (BV)

2010. március 13. 12:47 - mB

Dúll Andrea rendkívül elfoglalt, a megbeszéltnél is kevesebb időt tudott szakítani a beszélgetésre, amit a társasházakról folytattunk, de így is fény derült néhány dologra, amit mi eddig másképp láttunk.

Interjúalanyunk pszichológus és pszichológia szakos tanár, az ELTE-n szerzett pszichológiatudományból PhD fokozatot, jelenleg több egyetemen is előadó, környezetpszichológus (infók az egyetem honlapján itt!)

Célcsoport

A beszélgetést a mostanában felmerült egyik legfontosabb kérdéssel nyitottam: kiknek tervezzük a házat, kik fogják használni? Többféle lakás kialakítása a cél, ahol sokféle ember találhat otthonra, vagy csak bizonyos rétegek elhelyezése egy épületen belül? Dúll Andrea meglátása szerint mindkét lehetőségnek van előnye és hátránya is. Tapasztalatai szerint egy homogén lakóközösség jobban működik, a sokszínűséget megvalósítani egy nagyobb „lakótelepen” (nem negatív kicsengéssel) lehetne, szigetszerűen elhelyezett csoportokkal, ahol természetesen biztosított az átjárás, de a választás szabadsága adott.

Egy házon belüli változatosság hátránya lehet a különböző életmód, amellyel zavarhatják egymást a lakók: hangos zene éjjel, kisgyerek sírása. Kérdés a fenntarthatóság, fejlődés: a cserélődő lakók képesek-e közösséget alkotni, vagy a szétesés fenyeget.

Méretek

A lakások kialakításával kapcsolatban szociológiai szempontból nincs konkrét adat a lakás alapterületére, belmagasságra vonatkozóan, nyilván a tágasabb, magasabb lakás komfortosabb. Az ember mikrokörnyezetének kellemes kialakításakor figyelni kell a megfelelő személyes tér kialakítására: a legszűkebb privát szféra az embertől 60 cm-re ér véget, a következő a nagyjából 120 cm-t körvonalaz, míg a „társasági tér” 3m-re kezdődik - ez az a távolság, aminél közelebb nem engedünk egy általunk nem kedvelt embert.

Függőleges méretek tekintetében nagy belmagasság esetén természetesen felmerül az igény a vízszintes tagolásra, főként gazdaságossági szempontból, hiszen új helyiséget nyerhetünk. Alapvetés Le Corbusier modulorja is (EMA például a lakásában a galéria alatt feltartott kézzel elfér, de nekem már nem lenne kényelmes a kialakítás).

Közösség

A közös terekkel kapcsolatban elég szkeptikus a docens asszony; a Sargfabrikról meséltem pár szót, mire megjegyezte: „ne feledjük el, hogy Magyarországon vagyunk…” A kihasználatlan tereket elhanyagolnák, nem működnének, egyszerűen más a „lakókultúra”.

Az interjú alatt megérkezett egy kolléganő - a nevét sajnos nem tudom - aki bekapcsolódott a beszélgetésbe. Egy New York-i házról mesélt, szociális bérlakásokkal, amit egy üzem igazgatója építtetett a munkások számára. A közösségi helységek állapota lassan leromlott, a lakók kicserélődésével teljesen elhanyagolttá vált, az udvar nem a lakók kényelmét szolgálta, inkább a bűnözés lelt otthonra. Az új közös képviselő viszont tenni akart ez ellen: kertész végzettségét kamatoztatva egy kellemes udvart hozott létre, amit gondoztak, lassan kikerült néhány pad, a lakók birtokba vették az élhetővé tett kertet.

A zöld udvar erejében még Dúll Andrea is hisz, viszont az ideje elfogyott, a beszélgetést majd egy későbbi időpontban folytatjuk.

Összeállította: Beliczay Veronika Budapest, 2010. március 12.

 *

Köszönjük - a beszámoló pdf-ben letölthető itt!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr451836460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2010.03.14. 20:43:06

Kicsit vitatkoznék a "közös területek" fenti értékelésén - hiszen ezek jó esetben soha nem általában vett "közös területek", hanem nagyon is konkrét funkcióval, konkrét felelősségi körrel felruházott helyek, azaz mosodák, koncerttermek, rendezvény-helyiségek, kávézók, a téri hierarchia megfelelő helyén (rálátás, fény, megközelíthetőség).
Ilyetén minőségükben elsőként a jól definiált szerepüket emelném ki - ez az, mai miatt a Sargfabrikban a mai napig MŰKÖDŐKÉPES a dolog, és ezért nem megy már mondjuk a Kollektív Ház Miskolcon (erről majd mesélek), és ezért kellett felrobbantani a Pruitt-Igoe lakótelepet (ld. a másik Dúll Andrea előadást!)
A Sargfabrik esetében még kiemelten fontos, hogy a közös életüket nem az égig lobogó érzelem, hanem egy nagyon jól meghatározott szabályrendszer tereli mederbe, aminek fontos tulajdonsága hogy közös elhatározással született, ÉS hogy mindenkitől számonkéretik.
Nem tudom hogy tényleg vannak-e ún. "magyar viszonyok", azt viszont tudom hogy vannak rosszul definiált, rosszul feltárt, rosszul működő közösségi terek, amik semmilyen kultúrkörben nem működnének.
Feladatunk nem az hogy "szkeptikusak legyünk" vagy sem, hanem hogy megpróbáljuk feltárni a működés és a nem-működés mögötti okokat, és ennek tapasztalataiból építkezzünk.
Ehhez nagyon jó támpontokat ad Dúll Andrea lakótelepes-előadása.