Mácsai Pál - a színházról

2017. február 25. 10:25 - mB

[8:47] …rácsapott a fejére – ugye hát leszarta őt egy madár –, kereste hogy hova törölje, és akkor megállt:

Nincs a földön oly silány anyag
mely így vagy úgy ne szolgálná javad

…és a Nemzeti Színház nézőtere, amelyik mindaddig, harminc előadáson át komoly arccal figyelt egy dialektikus természetű monológot, ordítva, mámorban felröhögött, mert megértette, hogy 430 évvel korábban mit írt Shakespeare. Az égből lerántotta a földre és érthetővé tette, és mámort szerzett a közönségnek, a bohóctréfával, ami egyszerre volt alantas, alpári, kakiszagú és filozofikus, magasztos és szent.

Ez nekem egy sokk volt. Megértettem, hogy tulajdonképpen mi a feladatom és mi a szakmám.

Itt van egy nagyon fontos momentum – és ez nem jön tehetségből, ködös ösztönvilágból, hanem úgy jön, hogy leül a színész, és elkezdi olvasni hogy miről szól a szövege. És amikor megérti hogy miről szólt a szövege, akkor kitalálja hogy hogyan teszi érzékelhetővé, láthatóvá, hogyan teszi ezt az éteri jambust kézzelfoghatóvá, és a néző számára élvezettel tanulságossá. (…)

Namost ez a szellemi közelítés és mindehhez a gátlástalan bohócság együtt nekem hallatlanul fontos mintát, ősmintát adott ahhoz, hogy mi a színháznak a feladata.

orkeny.jpg
Az Örkény hendikeppes alaprajza MP rajzán, török basának transzformálva

Szólj hozzá!
Címkék: színház

A bejegyzés trackback címe:

http://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr8412292471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.