Lisszabonba ideiglenesen kihelyezett tudósítónk, Tóth Ági hozta magával (köszönöm!)
1846-ban a feltörekvő lisszaboni “Companhia de Fiação e Tecidos Lisbonense” textil-vállalat a város külső peremén, a Tejo folyó mentén, Alcantara városrészbe telepítette ipari központját. A cég sikerén felbuzdult növekvő beruházások sora nyílt a folyó-menti ipartelepen.
A város aranykorában az ipar mindegy 23.000 négyzetméternyi területen virágzott. Lisszabon növekedése, illetve a szerencsétlen történelmi és földrajzi katasztrófák a terület pusztulásához vezettek. Több évtizednyi üresen állás után, berlini példákat követve, 2008-ban a telep feléledt. Alapos renoválás következett, ügyelve az iparias jelleg és urbánus arculat ötvözésére.
A komplexum ma mini városként működik, ahol hétköznap építész-irodákon át zenészekbe, design kisvállalkozásokba, galériákba és kézműves fagylaltozóba is belefuthat az ember. Az itt dolgozókat kiszolgálandó, több kis étterem és kifőzde nyílt a területen. Vasárnaponként a telep kitárul, kis utcáiba bolhapiac, és saját süteményeiket kínáló városlakók költöznek. Évente kétszer, a start-up cégek és irodák nyílt napot tartanak (LX Factory Openday), ekkor egész nap a workshopokról és kedvezményekről szól, este pedig hatalmas bulik és koncertek szórakoztatják a közönséget. Az aktuális programokról a holnapon található – folyamatosan frissülő - órarend tájékoztat.
Az „LX Factory” kiemelt hangsúlyt fektet az építészetre és a designra. Szinte egymást érik az ingyenes konferenciák, kritikai estek és kiállítások. A területen található az Aires Mateus Architects Kairos pavilonja is, mely fontos eleme a parknak. Talán e törekvéseknek köszönhető, hogy a design és építészhallgatók kultikus helyévé vált a komplexum.
A teljesség igénye nélkül néhány „gyárlakó”: könyvesbolt és olvasó (Lee), fagylaltos, gyermekbútor-asztalos, társkereső fiataloknak, modell-ügynökség, cipész lányok, bortársaság, csaptelep mintabolt, retro-elektronikai bolt, graffiti-stúdió, hobbi varrótanfolyam, sushi…
