Vonzalommal viseltetek a felfújható szerkezetek iránt (lásd még ezt a felhőt, például!) - és nem igazán értem hogy ennek a könnyű, olcsó, gyorsan felállítható szerkezetnek miért nincs olyan elterjedtsége, amilyen kézenfekvőnek tűnne. Igaz: a mellette zümmögő kompresszor problémája azért még megoldandó.

- az outline blog cikkének átvétele -

A 2011-es földrengés és cunami jelentős károkat okozott Japánban, aminek a hatásait még nem sikerült kiheverni az ott lakóknak, a pusztítás nyomai még mindig láthatók. A helyreállítások elengedhetetlen feltétele az anyagi és emberi erőforrások rendelkezésre állása, de mivel itt is emberek dolgoznak, van egy sokkal fontosabb tényező is, az ott lakók és a munkálatokat végzők lelki állapota.

Anish Kapoor (nem nevet!) és Arata Isozaki fejébe vette, hogy ha csak egy-egy órára is, de kirángatja az embereket a pusztítást és annak következményeit övező szomorú légkörből. Persze a feladat messze nem bizonyult egyszerűnek, mivel a helyreállítási munkálatok első sorban a lakóépületekre koncentrálódnak, tömeges rendezvények lebonyolítására nem igazán vannak még alkalmas helyek. A megoldást valami mobil, könnyen, egyszerűen szállítható és minimális helyszíni igényekkel rendelkező eszközben vizionálták, és ezt a gondolatot ebben az akár 500 személy befogadására is alkalmas, hatalmas, felfújható koncertteremben teljesítették ki. Nincs kétségem afelől, hogy aki ide belép, elfelejti a külvilágot, mindenesetre a hely akusztikájára nagyon kíváncsi lennék. Ha csak nem valami speciális hangelnyelő anyagból készült, igen emlékezetes élménnyel gazdagíthatja a hallgatót.

-