A múltkori homlokzati óva-intés után egy másik lebeszélés (fent), itt alant viszont csak RÁbeszélni tudom Önöket erre a kis költészeti magasrepülésre, úgy 1986 tájékáról. Főleg.

Következzen tehát Laár András első önálló költői estjének hanganyaga (ismertetés itt ). Ezt kiegészítettem még néhány egyébbel, ezek vagy ugyanebből az estből származnak, vagy közvetlenül kapcsolódnak hozzá.

A anyag az este (sajnos nem teljes) rádiófelvétele, az eredeti forrás itt (egyben, nincs számokra vágva).
A remek-csodálatos költői est meghallgathatósága itt, ezen a csíkon biztosítódik (~55 perc):

Ugyane műsor számokra bontva (megnövelt élvezeti értékkel) itt letölthető: 

- Jelenetek a Költő életéből;

Bónusztrekkek:

Hogyan is alakult

a L'art pour l'art Társulat?

Galla Miklós (1993): 1985 végét írtuk, amikor is egy beszélgetésből kipattant az ötlet, hogy legyen L'art pour l'art Társulat a világon. És Andrissal előbányásztuk emlékeinkből, hogy hogyis zajlott ez a beszélgetés, és most szeretnénk rekonstruálni. Valahogy így, hogy...

- Te Andris, figyelj, Andris, mi lenne? Andris...
- Jó, figyelek már Miki! Már figyelek! Hallak, hallom amit mondasz! Hogy mondod!?
- Hogy szerinted, mi lenne, ha csinálnánk egy estet, amelyik tulajdonképpen a Te verseidre épülne, és az lenne a címe, hogy L'art pour l'art, avagy jelenetek a költő életéből. Andris, jó ötlet ez szerinted?
- Te Miki, és ezt nem fütyölné ki a közönség, hogyha egy ilyen estet mi csinálnánk, és föllépnénk vele színpadon?
- Nem, nem fütyülne a közönség akkor minket ki, mert ugye Te híres beat-zenész vagy, szeret a közönség!
- Hogy mondod?
- Tehát igen híres, jogosan híres ...
- Értelek, értelek.
- ... beat zenész vagy.
- A végét mondjad!
- Vagy…
- És akkor beszéljünk még rólam egy kicsit, úgy jó, Miki?
- Persze, hát épp ezt akartam mondani, hogy amiatt, hogy Te ilyen igen híres, méltán népszerű, híres, beat zenész, híres, vagy. Ezért minden bizonnyal a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos bizalmat, tehát eleve szeretettel, várakozó hangulatban, de olyan pozitív, pozitív várakozó hangulatban fognak beülni arra az előadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd jövőre, '86 tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a műsor!
- Most '85 van, Miki?
- Igen, most van '85 vége, december.
- Ja, tényleg, tényleg már látom én, és pont ezt mondod, amit most mondasz!
- Most pont ezt mondom, és majd jövő májusban fogjuk bemutatni, és most tudod mi az érdekes, Andris?
- Én tudom, pont most nekem is az jutott az eszembe!
- Na, na!
- ... hogy most '85-ben beszélgetünk erről, és közben már lehet tudni ...
- Ha-ha-ha!
- ... hogy '93-ban el fogjuk majd mondani a színpadon!
- Így van, szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
- Jól jegyezzük meg!
- Igen, szóval én nem vagyok szkeptikus a tekintetben, hogy majd szeretik-e ezt a műsort!
- Azt mondod, hogy majd fogják?
- Én azt!
- Akkor jó, akkor csináljuk!
- Helyes! ...

Na, hát így alakult a L'art pour l'art Társulat.