Egy érdekes cikk jelent meg az ArchDaily-n: tudósok egy hatalmas hangyavárat töltöttek ki cementlével, aminek a megkötése után a fantasztikus építmény-öntvényt kibontották a földből.
A legérdekesebbek mégis talán a publikációra érkezett reakciók: szinte minden olvasó levegő után kapkodva adott hangot a felháborodásának, hogy hogy lehetett - még ha a tudomány nevében is - egy ekkora, nyilvánvalóan több ezer (több tízezer? millió?) hangyának életteret biztosító várat egy pillanat alatt megsemmisíteni?...
* * *
Kapcsolódó irodalomként olvassunk el egy részletet a korábban emlegetett Gödel, Escher, Bach című könyvből, ahol is hőseink - Akhilleusz és a Teknős - a hangyabolyokról beszélgetnek:
Hangya-fúga
Rák: – Kár hogy nem volt itt a múlt héten, Akhilleusz, amikor Dr. Hangyász és Kékessy néni volt a vendégem. Gondolnom kellett volna rá, hogy önt is meghívjam.
Akhilleusz: – Kékessy néni az ön nagynénje, Rák úr?
Rák: – Ó, nem. Ő nem nagynénje senkinek sem.
Hangyász: – De szegénykém ragaszkodik hozzá, hogy mindenki így hívja, még az idegenek is. Ez csak egy a sok kedves furcsasága közül. Ő az egyik legiskolázottabb hangyaboly, akit szerencsém volt megismerni. Sok hosszú estét töltöttünk együtt, a legkülönfélébb témákról csevegve.
. . .
No de nem volt időm begépelni - jöjjön pixelesen:
M. C. Escher: Hangya-fúga, 1953.
Ugyanez orgonán:
